Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)
A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - A labiális és az illabiális hangviszony - A tőszavakban jelentkező ö-zés
(é)-ző változata. Irataimban egymás mellett jelenik meg pl. a fölött ~ /előtt ~ fölét -felet, afeöllyül ~fellyűl, afölsége -felsége alak. Végh József a kell ige ö-ző alakjainak vizsgálatát elkülöníti az ö-zés egyéb eseteitől. Horger Antalnak azt a megállapítását idézi, mely szerint az ikerített / első felének nincs labializáló hatása, a köllek-íéle igealakokba a szabályos kő 'kell' hatására hatolt be az ö (Végh 1956). Vizsgált korpuszomban ennek az igének csak a labiális változata jelenik meg: kői, köllöt, kőllet, kölletik. E. Abaffy Erzsébet említett munkájában (1965) a hangsúlyos és a hangsúlytalan, illetve a hasonulásos ö-zés esetei mellett megkülönbözteti az / előtti labializáció és a labiális mássalhangzó hatására jelentkező ö-zés eseteit. Példáinak nagy része megegyezik az általam vizsgált korpusz adataival. Bár Végh József szűkíti a kört: szerinte az Z-től függő ö-zés szempontjából csak a fel igekötős példák és a kelt vehetők számba minden megfontolás nélkül (Végh 1956), vizsgálatomban ezt tágabban értelmezve erre a hangtani esetre a deáki írásművekből tipikus példaként felveszem a fölsége szóalakot is a föl, költ alakok mellé. E. Abaffy Erzsébet példasorában, vizsgált forrásaimban is a böcsületes az egyik legjellemzőbb szóalak. Ezeknek a deáki írott normában meglévő, az egész magyar nyelvterület írásműveiben megjelenő szóalakoknak az egységessége is egyik bizonyítéka lehet annak a bevezetőbeli feltevésnek, hogy a deáki nyelvváltozat valójában szociolektus, egy nyelvjárások fölötti, foglalkozáshoz, iskolai végzettséghez, műveltséghez kötődő, regionális különbségeket ugyan mutató, mégis bizonyos szempontból egységes nyelvváltozat. Az ö-ző szóalakok megléte nyelvemlékeinkben sok esetben nagy valószínűséggel annak a bizonyítéka, hogy ezen iratok lejegyzői nem palóc anyanyelvjárásúak. Külön figyelemmel kell vizsgálnunk azokat az írásműveket, amelyekben a palócos vonások mellett találunk ö-zést, ott ugyanis arra gondolhatunk, hogy ez a jelenség, mely a XVI. században és a XVII. század egy részében az ország középső régiójában, a török hódoltság területén és a déli területeken a regionálisan egységes nyelvváltozat része, átragadt ide is. A korábbi kutatások azt bizonyították, hogy a török hódoltság megszűntével a deáki nyelvváltozatban szuffixum előtt és szuffixumokban eltűntek, a szótőben megritkultak az ö-zés esetei. A nógrádi deáki írásművekben az egész századot átívelően találkozhatunk ezzel a jelenséggel, tehát a korábbi kutatások következtetését iratanyagom ö-ző alakjainak keletkezési idő szerinti vizsgálata nem igazolta. Az általam vizsgált iratok lejegyzőit, illetve az ö-ző alakokat a makroelemzés módszerével megközelítve megállapíthatjuk, hogy némely szóalak nem a hangsúlyos helyzetű szótagban vált át e-ről ö-re. Papp László is felfigyel északkeleti iratanyagában a hangsúlytalan szótagbeli e ~ ö ingadozásra. Valószínű, hogy nem a tulajdonképpeni ö-zés esete, hanem az asszociatív ö56
