Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - A labiális és az illabiális hangviszony - Az ö-zés a korpuszban

zatot nem ismervén sajátos jelöléssel érzékeltette az eltérést. Török Gábor jegyzi meg fentebb említett tanulmányában (1964), hogy az illabiális á mint a palóc terület jellegzetes fonémája a XVII. századig biztosan megvolt, csak nem minden esetben jelölték. A nógrádi iratanyagot megvizsgálva is tapasztalhatjuk, hogy még a biztosan palóc nyelvjárásúnak tartott nyelvemlékekben sem mindig fedezhetjük fel a jelenséget. Néhány korpuszbeli iratban felbukkannak efféle lejegyzésű szóalakok: az Ipolyszelén keltezett, egyéb nyelvi alakokban is nyelvjárásias vonásokat mutató határvitában az Attyávál, áltál, határ szavakban; a szalmatercsi jobbágypanaszban a N[a]g[yságoto]kátt alakban, az ecsegi jobbágypanaszban az állapotunkat szóban; egy szécsényi záloglevélben: áz Nadásj ... ház, áz, fiabád, málmaiual, akarnák, alkálmátlánb lexémákban; egy Füleken keletkezett átvételi elismervényben a Buzakát; a balassagyarmati várni számadásban a Bálássa Gyarmáth szavakban jelentkeznek. Az adatokból az látszik egyfelől, hogy a beszédben minden bizonnyal illabiálisán hangzó á-t nem minden esetben jelölték Á-val, következetlenül akár még egy-egy szóalakon belül sem. Persze kétségeink lehetnek, hogy rekonstrukcióm helyes-e, hogy valóban az illabialitásnak a jelölései mutatkoznak-e adataimban, avagy a helyesírás kialakulatlanságából adódó következetlen ékezethasználat termékei. Ez utóbbira ugyanis - értekezésem számos nyelvi adata is bizonyítja - rengeteg példát találunk a kor irataiban. A labiális és az illabiális hangviszony Az ö-zés a korpuszban A szinkrón nyelvjárásleírások adatai alapján megállapíthatjuk (1. Kálmán 1951,1966; Imre 1971; Kiss 2001), hogy a palóc nyelvterület alapvetően illabiális jellegű, é-ző, nem jellemzi az ö-zés, a szinkrónvariánsok közül is inkább az illabiális változatot részesíti előnyben. Ennek ellenére a nyelvjárási terepmunkák, többek között saját aktív és passzív gyűjtéseim bizonyítják, hogy ma is él ezen a nyelvjárásterületen néhány e (e)-ve\ szembeni ö-ző forma. A palóc nyelvjáráscsoportok között akad egy labiálisabb típus is: az Imre Samu felosztásában (1971) Ipoly vidéki palóc nyelvjárástípusnak nevezett területen a többi palóc nyelvjáráscsoporttal szemben jóval erősebb ö-zést találunk. Viszonylag sokszor hallható itt az / előtti asszociatív ö-zés minden formában, és a szinkrón alakpárok közül is gyakrabban használja a labiális változatot. Csupán néhány Ipoly vidéki településről származó szöveg található korpuszomban. Mivel alapvetően nem jellemzi a mai palóc nyelvjárási 52