Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)
A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - A zárt ë korpuszbeli megjelenéséről
A XVII. századi Nógrád megye nyelve A források hangtani képe A magánhangzórendszer jellemzői A zárt e korpuszbeli megjelenéséről A módszertani probléma lényegét a vizsgálat nehézségét tekintve a zárt é meglétének, illetve jelölésének kérdése az illabiális á jelenségével szorosan összefügg. A palóc nyelvjárás máig megőrizte a mai köznyelvi e hang zártabb változatát (1. szinkrón nyelvjárásleírások, legfőképpen Kálmán 1951, 1966; Imre 1971; Kiss J. 2001; MNyA., ÚMTsz., IpTsz.), így - az aszcendens kutatási módszer alapján kikövetkeztetve - az iratok palóc nyelvjárású lejegyzőinek, diktálóinak beszédében minden valószínűséggel jellemző fonéma volt az é. Zártsága miatt a köznyelvi é hang ejtéséhez közelít, csakúgy, mint az á az á-hoz, ezért lejegyzését legnyilvánvalóbban az é-vel vagy egyéb mellékjeles e grafémával valósíthatták meg a korabeli scriptorok. A bizonytalanságot - az illabiális á jelenségéhez hasonlóan - a helyesírás kialakulatlansága fokozza. Mindezek alapján e két hangtani jelenség írásbeli jelöltsége csak feltételezés, nem bizonyítható tény. A beszédben nagy valószínűséggel meglévő hangtani elemek írásban való megjelenítése következetlen a helyesírás egységesítésének hiányában, rekonstrukciója szinte lehetetlen, ezért ezek történeti dialektológiai alapú vizsgálata szintén csak feltételezésekre szorítkozhat. Török Gábor a hangsúlyos nyílt é'-zés jelenségéről írva feltételezi, hogy a XVI-XVII. században az Ipoly tói északra, Kékkő környékén lehetett egy nyílt é'-zó'folt (Török 1964). Iratanyagomban három nógrádi településen (Kékkőalján, Szécsényben, Gácson) keletkezett nyelvemlékben feltételezhetünk é-s jelölést, ennek helyesírási jele a lejegyzőtől megalkotott ékezetes betű (é). A Kékkőalján írt perszövegből származó két adat (vett volna, N[em]z[e]tés) kevés ahhoz, hogy igazolni tudnánk feltételezésünket. Nem állíthatjuk még megközelítően sem biztosan, persze ki sem zárhatjuk, hogy az 1685-ben Gácsott keletkezett nemesi közgyűlési jegyzőkönyvben a zárt é'-zés jelenségét mutatná aféllűl szóalak írásmódja. A Szécsényben 1653-ban keletkezett záloglevél hangjelöléseire azonban érdemes odafigyelni. A levél lejegyzője ugyanis megkülönböztet kétféle a, illetve e grafémát: egy ékezeteset és egy ékezet nélkülit. A nyelvemlék feltételezett é'-ző adatai a meg- igekötő zárt alakjai: mégh neuezet, mégh irt. Az írói következetlenség azonban itt is elhomályosítja az esetleges, ugyanakkor fenntartással fogadott eredményt. Figyelemre méltó azonban, 50
