Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - Külső és belső nyelvi tényezők a XVII. századi Nógrád vármegyében - A korpuszban szereplő irattípusok, műfajok

tás), rágalmazást örökösödési perek, elveszett gyermek ügyében folytatott vizsgálat, paráználkodási ügy tanúvallomásai, boszorkányperek találhatóak. Jogi iratok Korpuszomban ezen belül az alábbi műfajok találhatóak: tulajdon-, zálog-, kezes- és kölcsönlevél, örökbeadási nyilatkozat, megbízólevél, nyugta, szökött jobbágy körözése, bíróság felállítására és perre szóló idézés, bírságlevél, számadás. Ebbe az irattípusba helyeztem a testamentumot, bár ez némileg eltér a többi jogi irattól, ugyanis azok többnyire hivatalos intézményben született dokumentumok, ez pedig egy magánszemélynek deák által lejegyzett hivatalos jellegű irata. Ide soroltam továbbá a vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek bejegyzéseit. Ezekben a nyelvemlékekben egyfelől az alacsonyabb műveltségű - falun vagy kisebb településeken működő - írástudók, jegyzők viszonylag normalizált nyelvhasználatát vizsgálhatjuk. Ők még kötődnek a nyelvjáráshoz, de viszonylagos tanultságuk a regionalitástól való eltérést, a normához való közeledést eredményezi nyelvhasználatukban. Másfelől a tanultabb, latinul is tudó, jogi formákat ismerő, a hivatalos nyelvet használó deákok nyelvhasználatának, a deáki szociolektusnak, illetőleg a regionális irodalmi nyelvnek a jegyeit találhatjuk meg a hivatalos, jogi iratokban. Korpuszom legtöbb nyelvemléke ennek az irattípusnak a része: 25 különféle jogi irat, 26 közgyűlési jegyzőkönyvi bejegyzés és 1 testamentum alapján végzem a nyelvi vizsgálatot. A hivatalos iratok nagy része történeti szociolingvisztikai szempontból elsősorban az irodalmi nyelv és a hivatali nyelv kialakulásának a vizsgálatára használhatóak, kivéve, amikor tudjuk a szöveg lejegyzőjének kilétét és születési vagy tartózkodási helyét, vagy írásából következtetni tudunk tanultságára. A legtöbb esetben azonban nem tudjuk, hogy ki a hivatalos szövegek írója, hiszen a deákok csak nagyon ritkán nevezik meg magukat. Misszilisek A 22 ide tartozó levél között egyrészt 15 jobbágypanaszt találunk, a levelek másik része magas társadalmi pozícióban lévő, hivatalt is vállaló nemesek, földesurak levelezéséből való 7 középnemesi misszilis. E. Abaffy Erzsébet Sopron megye nyelvéről írt tanulmányában (E. Abaffy 1965) felhívja figyelmünket arra, hogy a nagyurak levelei általában nem sajátkezűek, hanem többnyire íródeákoktól származnak. Szerinte a középnemesi misszilisek hasznosíthatók a legjobban, ugyanis egyrészt ez a réteg az, amelyik némiképp iskolázott (annyira, hogy tagjai tudnak írni-olvasni, de annyira nem, hogy normakövetők lennének), másrészt deákot tartani nincs pénzük. Azoknak a nemeseknek az írott nyelvét, akik hivatalt is viseltek, jobban köti a normához való igazodás. A biztos eredmény érdekében azonban egyrészt 38