Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - Külső és belső nyelvi tényezők a XVII. századi Nógrád vármegyében - A korpuszban szereplő irattípusok, műfajok

A korpuszomban szereplő XVII. századi nógrádi szövegek legnagyobb részének írója ismeretlen, a legtöbb esetben személyüket szinte egyik módszerrel sem lehet kideríteni. Ahol sikerült pontosan vagy legalább vélhetően azonosítani a nyelvemlék lejegyzőjét, azt a korpusz bemutatásában, az adott irat jellemzőinél tüntetem fel. A korpuszban szereplő irattípusok, műfajok Értekezésemben arra vállalkozom, hogy a szinkrón szociolingvisztika elveit alkalmazva a történeti szociolingvisztika körébe tartozó vizsgálati lehetőségeket bővítve a kommunikációs helyzettípus (avagy a nyelvi helyzet, másképp szituáció, beszédhelyzet, kommunikációs helyzet, az írott szövegekre vonatkoztatva: műfaj) mint nemrégiben általánossá vált szociolingvisztikai tényező alapján vizsgálom történeti anyagomat. Szociolingvisztikai vizsgálatok sora igazolja, hogy a beszédhelyzetenként változó nyelvhasználat különbségeket mutat, ezért indokolt az ilyen szempontú vizsgálat. Kiss Jenő fentebb már idézett tanulmányában (Kiss 1999a.) különféle nyelvi helyzettípus-felosztásokat mutat be, melyeknek többnyire két legalapvetőbb kategóriája a familiáris vagy privát és a nyilvános vagy közéleti kommunikációs helyzet. A tanulmány konzekvenciája, egyben útmutatása a szinkrón vizsgálatokra vonatkozik: „A széleskörű felmérések (...) hiányoznak arra vonatkozólag, hogy a beszélők az általuk birtokolt nyelvváltozatokat (a köznyelvet vagy valamely nyelvjárást) milyen élethelyzetekben használják a szociológiailag eltérő régiókban. íme egy újabb s időszerű nyelvjárás-szociológiai, egyszersmind nyelvföldrajzi feladat!" (Kiss 1999a: 291). Eme gondolat a fogalmaknak az írott szövegekre való átigazításával a történeti szociolingvisztikai kutatásokban is iránymutató lehet: a XVII. században a nyelvváltozatok közül a köznyelvet még el kell vetnünk, helyette regionális vagy provinciális irodalmi nyelvekről, normákról beszélhetünk, a történeti nyelvész számára az élethelyzetek a szövegek keletkezésének körülményeiben, műfajaiban érhetők tetten. A XVII. századi Nógrád vármegyében keletkezett emlékek hangtani, alaktani, mondattani, szótani jelenségeit az alábbi műfaji, nyelvi helyzettípusok, nyelvi szituációs helyzetek szerinti megoszlásban vizsgáltam: 1. bírósági perek, bírósági vizsgálatok tanúvallomásainak nyelvi anyaga, fassiók; 2. különböző jogi, hivatalos iratok; 3. misszilisek: magas rangú személyek, földesurak közti levélváltások, illetve jobbágypanaszok. A különböző típusú, műfajú nyelvemlékekben egyrészt az északi-északkeleti regionális norma, a hivatali-jogi deáki szociolektus, másrészt a palóc nyelvjárás bizonyos jelei mutatkoznak. 36