Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - Külső és belső nyelvi tényezők a XVII. századi Nógrád vármegyében - Nógrád vármegye a XVII. században - A megye települési és történelmi háttere

tal tartozott a földesúrnak, ugyanígy a török a legkülönfélébb adófajtákat vetette ki a hódoltság területén élőkre. A haráccsal, a fejadóval, az ipari és fogyasztási adókkal, az eltűntek, a szököttek, a halottak utáni, valamint az építési adóval sanyargatták a népet, a termést is magas illetékkel sújtották, egyes cselekedeteket is adótárgynak tekintettek, büntetőjogi kérdéseket is bírságokkal intéztek el, ezenkívül mindennemű szállítás után vámot szedtek. 1663 késő őszén ismét török uralom alá kerültek az Ipoly tói délre fekvő végvárak (Nógrád, Szécsény, Buják, Hollókő), az északiak (Fülek, Somoskő, Kékkő, Divény) a magyar végházi vitézlő rend kezén maradtak. A magyar és a török földesurak minden egyes faluban egymás mellett birtokoltak, még meg is egyeztek egymással, ki mit követel jobbágyaitól. 1663-1685 között egy újabb török hadjárat után, az ún. második török hódoltság idején az elfoglalt végvárak magyar lakosai elvándoroltak, a lovas katonákat és a hajdúkat a bécsi hatóságok áthelyezték a királyi fennhatóság alatt maradt, újonnan megerősített észak-nógrádi végvárakba. így került Balassagyarmat katonasága Kékkőbe, Szécsényé Fülekre. A török végvárakhoz közel eső falvakban a törzslakosság azonban a helyén maradt 1663 után is, a vészterhes körülmények ellenére tovább művelve földjét. Az 1664-es vasvári béke a török birtokába juttatta Drégely és Gyarmat várát is, így a fele területére csökkentett Nógrád megyét súlyos belső és külső problémák gyötörték. Ez év áprilisától júniusáig több, a nógrádi nemesség felkelését elrendelő nádori parancs érkezett, de jelentősebb eredmény nem mutatkozott, a Divényalján tartott megyei közgyűlésen a nemesség közömbösséget mutatott a felkelés ügye iránt. 1666. január 28-án I. Lipót felszólította Nógrád vármegyét, hogy Wesselényi Miklós nádort támogassa, azt a Wesselényit, aki áprilisban több falut felégetett, embereket öletett meg. 1668-ban Szécsényt és Hollókőt visszafoglalták a töröktől. A Wesselényi nádor és a Balassa Imre által rosszul szervezett felkelés után Nógrád vármegyét császári katonaság szállta meg. 1671től könyörtelen módon indult meg a protestánsok üldözése. A bujdosók vezére Teleki Mihály lett, s 1672 nyarán kirobbant az észak-magyarországi felkelés. 1678-tól Thököly Imre a bujdosók vezére lett, majd 1680-ban a kurucok fővezérükké választották. 1682-ben pusztító hadjáratok keserítették a megye lakosságát, 1682-től Thököly Imre egymás után foglalta el a felvidéki várakat. Az 1682-87 közötti időszak a vármegye nagy pusztulásának kora. A háború teljes pusztasággá tette a déli vidéket (a teljes szécsényi járást, a kékkői szolgabíróságot). A nép az Ipoly tói északra fekvő, védettebb helységekbe, a szomszéd vármegyékbe és Sziléziába, Morvaországba bujdosott. 1682 késő nyarán Nógrád megye parasztságát és nemességét végső veszedelem érte, a Koháry István által védett Fülek végvárát blokád és ágyútűz alá vette Thököly Imre, Ibrahim budai pasa és Apafi Mihály erdélyi fejede22