Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - Külső és belső nyelvi tényezők a XVII. századi Nógrád vármegyében - Nógrád vármegye a XVII. században - A megye települési és történelmi háttere

lem. Koháry István, miután a várost felgyújtatta, kénytelen volt a felsővárba vonulni. Az ekkor támadt tűzvészben pusztultak el kevés kivétellel Nógrád vármegye és a városba menekülő nemesek iratai, 1683-ban pestisjárvány tört ki, a megmaradt nép fejvesztve menekült. A két év pusztító hadjáratai és a négy évig tartó járvány következtében megritkult a vármegye lakossága, az adózó nép vagyona elveszett. Különösen nagy pusztulás érte a szécsényi és a kékkői járást, az Ipoly völgye a fő hadiút mentén majdnem teljesen elnéptelenedett, a legkevesebb pusztulás a losonci járásban volt. Az 1684-ben felszabadult vármegye tragikus képet mutatott. 1685 őszére Nógrád területe teljesen felszabadult a közvetlen török katonai jelenlét alól. Az 1686-os porta-összeszámlálás megdöbbentő képet mutat: a szécsényi járásnak mind az 53 falva „totaliter deserta", ezen az egykét évtizede még népes, tehetős falvakból álló vidéken nem éltek emberek. Romhalmazzá vált várak, elhagyott, kirabolt, felégetett falvak, világgá futott vagy a sűrű erdőbe menekült szegény nép jellemezte a vidéket. 1688-ban megkezdődött az újratelepülés, egyrészt úgy, hogy a régi lakosság maradéka visszatért régi lakhelyére, másrészt megkezdődtek a spontán vándormozgalmak és a földesúri újratelepítő akciók. Oda települtek, ahol az 1860-as évek elejéig népes települések voltak; elsősorban azok a családok tértek vissza, ha még éltek, amelyek 1682 előtt is az illető faluban laktak. Jobb életet kereső jövevények is érkeztek a palóc megyébe: főként svábok, szlávok, oláhok. A történelmi Nógrád megye északi területéről szlovákok érkeztek a déli településekre, sokszor csak egy-egy nagybirtokon belül vándorolva. A szlovák-magyar asszimiláció nyelvi szempontból erős kölcsönhatást jelent, a közöttük folyó árucsere állandó kapcsolatot feltételez, elősegítve a nyelvi keveredést. Az újratelepülés első szakasza 1688-tól 1696-ig tartott. 1689-ben már 24 faluba költözött élet. 1690-ben megkezdődött Balassagyarmat, Fülek és Szécsény újratelepítése. Losonc pallosjogot kapott, városi tanácsa első fokon minden ügyben bíráskodhatott, Nagyoroszi szintén visszakapta ősrégi kiváltságát. A benépesülés második szakasza az 1696-1711 közötti időszakra tehető. Nógrád településszerkezete hasonlítani kezdett az 1663 előtti helyzetre, de ugyanolyan a későbbi századokban sem lett. A XV. századhoz képest a XVIII. században kevesebb települést találunk a megye területén, még akkor is, ha a XVII. században 15 olyan puszta helyre is költöztek telepesek, amely azidáig néptelen volt. A XVII. századi helyzet azért is bizonytalan, mert egyes települések a folyamatos népvándorlás miatt csak időlegesen települtek be. Az elvadult vidékre visszatért, új „honfoglalásra" indult nép ismét kultúrtájjá kezdte formálni e földet. 23