Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - Külső és belső nyelvi tényezők a XVII. századi Nógrád vármegyében - Nógrád vármegye a XVII. században - A megye települési és történelmi háttere

Nógrád megye - határmegye lévén - a történelem folyamán kapcsolatban állt az északi szláv lakossággal. A XV. századtól az árucsere kezdődő kibontakozásával és az 1440-60-as évektől a cseh husziták megjelenésével vegyes lakosság élt ezen a területen. Nagyjából ekkortól kezdve indult meg egy erőteljesebb, dél felé áramló vándorlás. 1593-tól 1608-ig dúlt az a tizenötéves háború, amelynek eredményeként a megye csaknem egész területe magyar fennhatóság alá került. E században a vallási hovatartozás súlyos politikai kérdéssé vált. Az 1608-1663 közötti időszak általános jellemzője a helyreállított megyei közigazgatás, a parasztvármegye

2 tevékenységének kibontakozása, az örökös jobbágyság kialakulása volt. Gács várát, amely a szatmári békekötésig jelentős szerepet játszott a vármegye haditörténetében, 1612-re építtette fel Forgách Zsigmond. 1619 szeptemberében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megszállta a megye területét, s ekkor a nemesség nagy része csatlakozott hozzá. 1621 tavaszán a nógrádi várak kapitányai és katonái egymás után tértek át II. Ferdinánd hűségére, így Bethlen Gábor alvezérei haddal igyekeztek elfoglalni a várakat. 1625ben - az ez évi béke értelmében - a megye Magyarország területéhez tartozott. 1626-ban Bethlen Gábor kiegyezett a törökökkel, akik ekkor már csaknem mindenütt az eredeti megállapodáshoz képest tízszeresen követeltek, nagymértékben megemelték a robotot is, bevezették a vérdíjrendszert. A gyújtogatás a törökök mindennapi gyakorlata közé tartozott. 1627-1642 között 54 megyebeli falu hódolt be a töröknek. 1627 szeptemberében megkötötték az első szőnyi békét. A megye továbbra is a király birtokában maradt, ennek ellenére a török adóztató és fosztogató becsapásai állandóak voltak. 1647-re a törökök kierőszakolták, hogy minden egyes nógrádi falu meghódoljon, évről évre adózzon nekik, ez alól csak a magyar végvárak és a mellettük kiépült mezővárosok lakosai mentesültek. Innentől kezdve a rendszeres portyázások és a két úr, a török és a magyar által évről évre kivetett súlyos adók nyomorították a nógrádi adózó népet. Egyfelől a magyar királynak beszolgáltatott állami, dikális adó, a XVII. században ennek alosztályai, pl. a koronázási pénz is egyfajta adónem volt, másfelől a jobbágy szolgálat2 Magyarország három részre szakadását követően - különösen a török hódoltság területén - a közbiztonsági helyzet tragikussága miatt a jobbágyok kénytelenek voltak saját védelmükről gondoskodni, ezért felfegyverezték magukat. Egyes országgyűlési törvények bizonyos esetekben engedélyezték a parasztság fellépését, a leszámolást a kóborló katonákkal. Egy idő után a szomszédos községek összefogtak, a XVI-XVII. század fordulóján már egy-egy járásnyi terület falvainak küldöttei concursusokat tartottak, ahová képviselőket választottak. A XVII. századi nemesi vármegye törekvése az volt, hogy a parasztvármegyéket ellenőrzésük alá vonja. Nógrádban 1649-ben került a parasztvármegye a nemesi vármegye hatáskörébe. 21