Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - Külső és belső nyelvi tényezők a XVII. századi Nógrád vármegyében - Nógrád vármegye a XVII. században - A megye települési és történelmi háttere

szerint értelmezett kultúra viszonyának vizsgálata interdiszciplináris megközelítésmódot feltételez. A szociolingvisztikával rokonságot tartó tudományágaknak, a szociológiának, részdiszciplínájának, a nyelvszociológiának, a nyelvjárástannak, az emberföldrajznak, a szociálgeográfiának, a szociálökológiának, sőt a néprajznak egyaránt fontos fogalma a kultúrtér, a kultúrtáj. Berényi István meghatározásában a kultúrtér „területi egység, amely az önálló történelmi fejlődés során sajátos anyagi és szellemi kultúrát hoz létre. A kultúrtér az esetek többségében megegyezik a történelmi táj (historische Landschaft) fogalmával." (Berényi 1992:127). A szociálgeográfia (emberföldrajz) és a szociálökológia a szociológia részdiszciplínáiként segíthetik a szociolingvisztika kutatásait. A társadalomnyelvészet, a külső nyelvi tények és a nyelvföldrajz között abban a megállapításban találhatjuk meg a kapcsolódási pontot, hogy a művelődés és a képzés kialakult intézményrendszere, mely része a kultúrtájnak, erősen befolyásolja az illető társadalom, illetve az azon belüli csoportok kulturális magatartását, így a nyelvhasználatot is. Szathmári István utal a nyelvi változók társadalmi csoportokhoz való kötődésére, szerinte a nyelvi elemzésben jelentős szerepet kell tulajdonítani a mikroszociológiai folyamatok vizsgálatának, ugyanis a nyelv meglévő elemei közül választva a beszélők kulturális, társadalmi, származás szerinti rétegződöttségét tükröző nyelvi magatartást mutatnak (Szathmári 1968). Herman József a nyelvtörténet és a történelem kapcsolatáról szóló tanulmányában (Herman 1983) szintén felhívja a figyelmet arra, hogy a nyelvtani rendszer változásait, egyáltalán a nyelvet társadalmi-történelmi közegében kell vizsgálni, ezen adottságoknak, eseményeknek alapvető szerepük van abban, hogy közvetetten módosítsák a nyelvi szerkezetet. Zelliger Erzsébet véleménye szerint a külső történelmi események önmagukban nem idéznek elő változásokat, csak akkor, ha népmozgalmakkal járnak együtt, amelyek a kommunikációs igény átstrukturálódásához vezetnek (Zelliger 1999). Nógrád megye XVII. századi történelmét alapvetően a török hódoltság határozta meg. A megye nagyrészt aprófalvas településekből állt, településtörténetileg legfőbb jellemzője mégis végvárrendszere volt. A XVI. században 390-400 településen élt a vármegye lakossága. 1647-ben már csak 213 lakott helyet és 7 adómentes végvárat tartottak nyilván, 1683-ban 219 adózó és 64 nem adózó helysége volt a vármegyének (Horváth 1997). Csánki Dezső 1890-ben írja, hogy a megye akkori területe nagyjából megegyezett a XV. századiéval. A „nagy uradalmak megyéjének" nevezi: a területet két főrangú egyházi hatóság, a váci püspök és az esztergomi érsek, valamint a világi főurak bírták. Egyházilag Nógrád nagyobbik, északi részét az 1540-es évektől a Nagyszombatba menekült esztergomi érsekek igazgatták. 20