Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források morfológiai jelenségei - A melléknévfokozás - A határozott névelő alakváltozatai a forrásokban

sú alakváltozatra. Az alábbi diagram mutatja a korpuszból kiemelt 1070 névelő különböző alakváltozatainak számszerű arányát: az+C a'+C a+C A korpuszbeli névelőváltozatok megoszlása Az 1070 névelő - mint reprezentatív minta - vizsgálata azt bizonyítja, hogy a leggyakrabban használt forma - mind mássalhangzóval, mind magánhangzóval kezdődő szó előtt - az az változat, ennek aránya az összes vizsgált alakot figyelembe véve magas, 83 % (780 alak). A mai köznyelvi normát mutató, mássalhangzó előtti a névelő 122-szer, tehát viszonylag sokszor fordul elő, az összes névelőváltozatból azonban csupán 12 %-ban jellemzi a vizsgált iratok lejegyzőinek nyelvhasználatát. A két változat közötti átmenetet jelző a' típusú, mássalhangzó előtti alakváltozat 50-szer jelenik meg az 1070 alakból, tehát számát tekintve nem csekély, az összes megjelenő alakhoz képest arányában viszont kevés. Anyagom és a korábbi vizsgálatok is azt mutatják, hogy ebben a korban a névelőhasználat nem következetes, ezek vegyes használata jellemző, olyannyira, hogy akár egy nyelvemléken belüli egyazon szó névelői is eltérhetnek. 22 olyan irat van a vizsgáltak között, melyekben egyaránt megtalálható az a és az alakváltozat. Két nyelvemlékemben mássalhangzóval kezdődő szó előtt - a fejlődés végpontjait jelző - az és a változatok mellett az átmeneti a '-típusú alakot is használja a szöveg lejegyzője (1642, Divény; 1673, Udornya). Mindkettő hivatalos intézmény számára -valószínűleg - tanult jegyző által írt perszöveg, határvita, tehát minden bizonnyal olyan személy írása, aki ismeri a nyelvjárások fölé rendeződő, alakuló normatívabb nyelvváltozat kívánalmait, ugyanakkor érzi a fejlődésből adódó átmenetiséget. 106