Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - VI. Hegyek - 3. Cserhát

A naszályi kőbányából legnagyobbrészt használtatott az ugyanott lelhető, kemény minőségű, vernyeges homokkő a pesti Lánchíd oszlopai víz alatti építéséshez. Lehet pedig ugyanazon bányába[n], ha kívántatnék, akár egy köböl nagyságú darabokat kivésetni, csakhogy annak leszállítása a meredekség végett felette nehéz. Az egész Naszály dachsteini mész[ből] és neogén homokkőből áll. A mészréteg kelet felé Nézsá[ig] és Csővárig terjed, utóbbi helyen, Pest megyében, szürke márvány alakú márgát fed. Szandától délre cerithium rétegek terjednek, főleg Ácsa és Vanyarc mellett sok kövülettel.

73 Mészkövek egyébiránt több helyeken is léteznek, példának okáért: pilinyi várhegyien], Márra-Szőllősön, Ecsegen, Bujákon és Sámsonházán. Hellyelközzel kvarctoriátok fordulnak elő, melyekben faopálok és megkövesült fák találtatnak. Nevezetes e tekintetben Tarnóc közelében az úgynevezett kőmedence, melyben egy roppant nagyságú megkövesült fát: gyurtyánkövet, mint a palócok nevezik, találtattak. Kövületek a Magyar Nemzeti Múzeumban. 3. Cserhát Ezen név alatt azon hegyláncolatot értjük, mely Heves megyének Mátra hegyéből indulva ágazataival délnek és északnak ugyan Nógrád megyébe elterjed, és ennek legnagyobb délkeleti részét belepi s nyúlványaival Pest megyét is érinti. A Mátra északnyugati oldalához csatlakozik, s a tarjáni völgytől kezdve Pálfalva és Kis-Terenne vidékéről délnyugati irányban Vácig húzódik, vízválasztót képezve az Ipoly és Zagyva között. Inkább egymás mellé sorakozó dombhátak és dombcsoportok összessége, mintsem folytonos hegylánc, és így alakjára nézve a láncolat jellemével bíró Bükk és Mátra hegységektől nagyon különbözik. A dombsorok csapása általában véve délkeleti és északnyugati. Az ezen dombsorokat egymástól elválasztó völgyek az északi oldalon az Ipoly völgyébe nyúlnak, így a szécsényi patak, a Balassa-Gyarmat mellett elfolyó Fekete-víz s a Vadkert közeliben elfolyó Lókos völgyei, a déli patakok a Zagyvával egyesülnek, így a Kozárd-, Szuha-, Buják-, Bér-, Vanyarc- és Galga-vizek. Legmagasabb csúcsai a következők: Cerithium: csiganem. Magyarországon harmadidőszaki sekélytengeri, sokszor csökkentsósvízi rétegei jellegzetes ősmaradványa. A cerithiumos durva szemcsés mészkő kedvelt építőanyag. Pallas nagy lexikona, 1893. IV. köt. 246. p. - Ácsa, tótul: Jacsa. Falu Pest megyében. Fényes, 1851.

1. köt. 8. p. 81