Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XXIX. Erdészet

Ugyancsak a fentebb nevezett Kaulfusz [József] a megyében fekvő tiszta erdőterületet csak 216 806 hold és 1 277 négyszögölre becsüli, s az évi utánnövést 85 937 ölre határozza, mit ha az évenkénti fogyasztáshoz viszonyítunk, azt találjuk, hogy Nógrád megyében 31 610 öllel több fát fogyasztottak el az államvaspálya megnyílta előtt, mint amennyit a faszaporodás tett. 0,7 [öl fa] pusztul tehát el és válik levegővé évenként a kivágott erdőrészekből, mi nagyon szomorú körülmény önmagában véve is, hát még ha meggondoljuk, hogy a kopár hegyhátak, a nyiladozó vízmosások emiatt változtatják kietlenné a különben regényes és szép Nógrád megye látképét. Pedig az oktalan erdőpusztítás a völgyekben levő szántóföldek termőképességét is tönkreteszi. Az olaszok által Franciaországban 1850-ben lelketlenül megkezdett erdőpusztítást, a Nógrád megyei birtokok roppant kárára, a franciák hazánkba helyezvén át, Nógrád megyét szemelték ki hordódongák és lapátok készítésére, s valóban felsírt az ember lelke, midőn látta a fakóstolókat, akik irgalom nélkül vágták bele baltáikat a salgói nagy erdők szálfáiba, s csak a jól hasítható lombfa árát fizették meg, míg a gallyak, a forgács és a kéreg a járhatatlan utakon nem lévén elszállítható, akadályul szolgált arra, hogy az erdő valamikor megújhodott volna. Mit azon körülmény még inkább súlyosbított, miszerint a faragtatok külföldi üzérek ágensei lévén a helyi viszonyokat nem ismerték s a kész bodnárárukat oly helyeken halmozták össze, ahol a vízmosásokból összegyűlő ár egész készletüket nemegyszer felnyalábolta s úgy sodorta magával a Zagyva mentében, hogy csak nagyon keveset s azt is kimondhatatlan bajjal és költséggel fogdosták össze a víz eltakarodása után. Az, aki valamikor megyénk erdőviszonyait méltóképpen meg fogja írni, Kaulfúsznál siralmas adatokat fog konstatálni. Általában az erdei gazdálkodási rendszerről, egy általánosságban felvett állapotról szó sem lehet, minthogy oly különbözőek e tekintetben a nézetek és ezek folytán az intézkedések is, hogy bizonyos elfogadott rendszerről szó sem lehet. Egy általában terv szerinti erdei gazdálkodást, egynéhány kevés nagyobb uradalmakat kivéve, nem is lelhetni. A fatenyésztés és annak felhasználása tekintetéből általában a következő tételt vevém alapul: Az északi részekben, ott, ahol gyárak léteznek, ezek emésztik többnyire a termelést, különben házi szükségekre is fordíttatik. Igen ritka és felette elhagyatott vidékeken hamuzsírkészítésnek használtatik. A keleti, nyugati és déli részekben termelt famennyiség, a házi szükségletek levonása után, majd mind a Dunán vagy vaspályán Budapest, sőt némely része, kivált a szép hasábos bikkfa, legújabb időkben ugyan pályán, Bécsbe is szállíttatik. 453