Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XIX. Nógrádi járás

tebb említett gróf Kotzin magvaszakadtával 1719-ben gróf Starhemberg [Gundakker] Tamás kapta királyi adományképp a Jásztelek pusztával együtt, ki is karhatalommal vette birtokába. 1790-ben gróf Keglevich Károly kapta Starhembergtől zálogképp, mely család birtokában 1836-ig maradt, amidőn gróf Starhemberg ismét visszaváltotta, míg végre örökáron a mai birtokos, gróf Berchtold vette meg. E helység határa meglehetős, szántóföldjei mindent megteremnek. A közel fekvő magas hegyek fenntartván azonban a levegő nedves szellőzését, tavaszon a légnyomat által gyakran keverednek. Rétjei és szőleje jók, erdeje nagy kiterjedésű, Hont megyével határos. A hegytetőkön gyertyán és kőris, lapályain pedig cser- és tölgyfa díszlik. A makktermés ritka. Lakosai igen iparkodók és takarékosak annyira, hogy néha nyomorultan is élnek és csupán azon törekednek, hogy vagyont szerezhessenek. A nemigen távol eső Balassa-Gyarmaton, de főképp Vácon szerszám- és tűzifával kereskednek. Három, de jelentéktelen országos vásárja van, úgymint minden évben: március 19[-én], augusztus 6[-án] és december 6-án. Penc: Falu, tót. Pest megyei Csővár és Püspök-Hatvan községekkel határos. Váctól egyórányi távolságra fekszik. Lakosai leginkább bortermeléssel foglalkoznak, mely minőségére, de nevezetesen mennyiségére nézve e megyében legelső helyen áll. A szőlőhegy 1 062 katasztrális holdat tészen. Boraikat legnagyobbrészt külföldre, de főképp Ausztriában adják el, meglehetős jó áron. A penci bor a kereskedelmi világban oly jó hírnevet szerzett magának, melyért sok más bortermő vidék méltán irigyelheti. Szántóföldje kevés ugyan és sárgaagyagos, de azért jó s bőven termő, szintén ilyen a rétje is. Erdeje tölgyes, kevés, de jó. Kár, hogy e valóban áldott határban ennyi a vízmosás. Lakosai munkásak és jóindulatúak. A közbirtokosságé. Alsó-Petény: Falu, tót. Agárd és Penc közt. Földje rossz, sárga- és fehéragyagos, keveset és rosszat terem. Rétje valamivel jobb, szőleje rossz, erdeje elhagyatott. E községben lakott egykoron csendes visszavonultságban hazánk legnagyobb jogírója, Werbőczy István. Az általa lakott házon, néhai Blaskovich Teréz özvegy Gyurcsányiné asszonyság rendeletéből, egy márványtáblán az 1792. év látható bevésve. Főbirtokos gróf Crouy, Gyurcsányiné. Felső-Petény: Falu, tót. Az előbbivel határos. Földje sárgaagyagos, egyedül rozsot termel, rétje jó, de szőleje annál rosszabb. Erdeje sok van ugyan, de nem műveltetik. Lieszkovszky [Gusztávé] és Prónay Istváné. Péteres-major: Alsó-Bodony mellett. Rád: Falu. A váci határ szomszédságában, Váctól egyórányi távolságban. Földje és rétje igen jó. Szőleje hasonló a pencihez, s bora akárhányszor penci név alatt adatik el. Erdeje tölgyes, jó. Főbirtokos a Muslay család. 307