Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XIX. Nógrádi járás

termi, de a rozs a fővetemény. Rétje jó, szőleje nagy kiterjedésű, de savanyú s gyenge erejű bort termel. Erdeje tölgyes, kitűnő. Ez[en] határban terem egy sásnem, melytől a marha, ha legeli, felpuffad s elhull. „Síkos sás" név alatt ismeretes. Nőtincs: Falu, a vác-balassa-gyarmati országúttól jobbra. Földje sárgaagyagos ugyan, de jól termő. Rétje és erdeje jó, szőleje nagy kiterjedésű és meglehetős. A Scitovszky családé, mely azt Gyurcsányitól vette meg. Ny árj as puszta: Horpács szomszédságában. Kis-Oroszi: Falu. A két Duna-ág által képezett Szent-endrei-sziget legfelső csúcsán fekvő, s a visegrádi koronauradalomhoz tartozó község. Földje legnagyobbrészt homokos, csupán rozsot termel, rétjei jók, ha vízáradások által el nem boríttatnak. Szőleje két helyt van, éspedig a szigeten a Nagy-Duna felé, mely homokos talajú s egészséges savanyúbort termel és a Kis-Dunán túl a Vértes tövében, Bogdány és Visegrád közt, mely sokkal jobb bort termel. Lakosai, a Duna mellett lakván, a hajózáshoz is értenek, s a vizeni fuvarozás által szép jövedelmet húznak. A beosztást illetőleg legutóbbi időben valóban szánandó ezen szegény, de jóindulatú nép, amennyiben e község közigazgatásilag a Nógrádi járáshoz, melynek szolgabírája Rétságon székel, törvénykezésileg Pest megyei Szent-Endréhez tartozik, telekkönyvi hivatala Balassa-Gyarmaton, adóhivatala pedig Nagy-Orosziban van. De még körjegyzővel sem bír, hanem e tekintetben Verőcéhez van csatolva. A tagosítás, vagyis inkább az uraságtól elválás most van folyamatban. Hajdanában Nagy-Oroszihoz tartozott s annak szabadalmaiban s kötelezettségeiben osztozott, de Nagy-Oroszi eladományoztatván, e helység a korona birtokában maradt. Nagy-Oroszi: Mezőváros, magyar. Ezen helység első lakosai Kálmán király idejében (1096-11 [16]) oroszok, vagyis lodomériak voltak, kik a visegrádi királyi palotában teljesítendő testőri szolgálat végett lettek messze földről behívatva, e helység jelöltetvén ki nekiök állandó lakhelyül, mely Oroszfalvának neveztetett. Kötelességük volt a királyi palotában a király ajtaja elé bizonyos mennyiségben erős férfiakat kiállítani és tartani, mely hű szolgálatukért határjukra nézve bizonyos szabadalmakat nyertek. Ezen őrtállási szolgálatuk tartott I. Ferdinánd király uralkodása idejéig, amidőn Visegrád megszűnt királyi székhely lenni. 1688[-ban] és 1692-ben [L] L[ipót] király által azonban elébbi szabadalmaik meghagyattak, és a megye által közhírré is tétettek. Ilyenek voltak: birtokbírhatás, katona- és más többféle hűbéri tartozástóli mentesség. 1700 [-ban] először adatott örökségül, mint királyi adomány, gróf Kotzin Valkhardtnak, de ezen adomány beiktatása nem teljesíthetett, mert a lakosság ezen törvénytelen adományozás ellen tiltakozott. Fen306