Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XII. Iparintézetek és gyárak - 8. Kőszénipar - a. A salgó-tarjáni kőszénbányák

kus úr, a bánya igazgatását pedig fentebb említett Zemlinszky Rezső úr vették át. Sikerült a társaságnak előbb a bécsi, később pedig, 1867-ben a magyar minisztériumtól előleget nyerhetni, melyek különben egyedül a vaspálya kiépítéséhez felhasználtattak, nevezetesen Pest és Salgó-Tarján közt. Az adósságokra nézve alakult egy mind a két részeket kielégítő, egyezkedés (orangement) mely a vállalatra úgy, mint nemkülönben a hitelezőkre [is] előnyös lett. A társaság rövidítés okáért a Magyar Északi Vasút nevet vette fel, és a pálya Pestről Salgó-Tarjánig 1867 májusában adott át a forgalomnak.

176 Kőszénszállítás naponta 4 000 mázsával azonnal kezdődött, és más, igen sok szállítmányi tárgyak nehezen várták elszállításukat, nevezetesen felette sok fanemű, gabona és vas. Bekövetkezett újonnan azon körülmény, hogy a bányaigazgatóság által évenként kilátásba tett egymillió mázsányi kőszénösszeg értékesítésére Budapesten nem akadt vállalkozó, ámbár ezen összeg a budapesti szükségletet korántsem fedi, ki vagy kész leszámításra, akár pedig tőzsde (provision) mellett elvállalta volna. A híre ezen, csak nyereményt ígérő cikknek Bécsbe is eljutott, és egy ottani, Benvenisti Samu nevű vállalkozó átvállalta az egész évenként küldendő mennyiséget készpénzkifizetés [re], és fizetett a társulatnak árakat, melyekkel tökéletesen megelégedettnek nyilatkozott. Igen hamar kitűnt, hogy a Benvenisti úr által vállalt üzlet nagyon is nyereséges, nemkülönben kitűnt, hogy a vasúti üzlet is felette előnyös, már az első évi forgalmából azonnal kitűnt. Ezen évben általvette a pálya igazgatását a tanácsos Stempf Károly úr. Sajátságos sors érte ismét a társulatot! Birtokában lévén a vasúti építés engedélyének minden állami segedelem nélkül, melyet még később ugyan a magyar kormány alatt sem lett képes kieszközöltetni, a vonalnak átengedése a kormány részére elhatároztatott, mégpedig az elsőbbségek (prioritat) és az előlegek összegeire kiterjedő pénz erejéig, 7 200 000 Ft-ért. A kőszénbányák megmaradtak a társulat birtokában, és a 200 Ft-os részvények 100 Ft-ra leszállíttattak. Tulajdonkép [pen] a 24 000 darab részvény egy 2 400 000 Ft-os tőkét képezett. A vasútvonal átengedése után a társulat a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat címet vette fel.

177 És most, egyedül a kőszén aknázás[ára] lévén utalva, minden törekvést odafordított, hogy az aknák illendően és rendszabályosan mennél több hasznot hajtsanak. 176 A vasúton 1867. május 17-én indult meg a forgalom. Később, 1868. július 1-től a vasút a magyar állam tulajdonába került. Szvircsek, 2000. 436. p. 177

1868. augusztus 6-án alakult meg a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 2,4 millió osztrák értékű forint alaptőkével. Az első igazgatótanács elnökének gróf Forgách Antalt, másodelnökének Ullmann M. G. nagykereskedőt, a kereskedelmi ügyek intézésére Feldmann G. Károlyt választották meg. Uo. 436. p. 196