Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XII. Iparintézetek és gyárak - 8. Kőszénipar - a. A salgó-tarjáni kőszénbányák

Ez tökéletesen sikerült is. Már 1868-ban nekifogott az igazgatóság a telepvényezéshez, az egyes aknák összeköttetésbe hozattak a vaspályával, [utána] pedig oldalpályákkal. Továbbá okszerűen felnyíltak új aknák, és az aknák maguk kellő gépezetekkel láttattak el. Azóta ezen vállalat tetemesen haladott elő, miről alantabb bővebben. Jelenleg télen 2 000 ember foglalkoztatók és naponta 30 vámmázsa szenet hoz napvilágra, úgyhogy évenként körülbelül 6 millió mázsa emeltetik ki! A társulatnak vannak elegendő tágas lakosztályai a munkáló [k] és a tisztek számára. Minden akna összeköttetésben áll a pályával. Van igen jól betanított és elegendő mennyiségű munkaereje, mely rendszeresen be van osztva. Van továbbá élelmezési, egészségügyi [egylete] és mi a legfőbb, még különösen jól rendezett iskolája a növendékek számára. Bír úgynevezett egyesületi pénztárral is, melynek 70 000 Ft-ra rúg a tulajdonjogi tőkéje. Létezik továbbá a tisztek számára egy nyugdíjalapítvány is. Leírása a kőszéntelepeknek A bányakerület kiterjedése, kiterjed a tulajdonjogi birtok következő határokban: Salgó-Tarján, Baglyas-Alja, Pálfalva, Zagyva-Róna és ezekhez tartozandó puszták, úgymint Csernik és Inászó, továbbá Vecseklő, Kazár a Szőrösi pusztával. Szerződésileg beváltott kőszénaknázási joggal bír a társulat fekvő birtokában 15 464,75 magyar holdakkal (1200 D öl számítva), és abban mintegy 500 millió mázsa kőszénteleppel. 197