Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)
C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XII. Iparintézetek és gyárak - 8. Kőszénipar - a. A salgó-tarjáni kőszénbányák
Közlekedés nélkül lévén, a társulat egy Salgó-Tarjántól Budapestig terjedő 16 1/2 mérföldnyi terjedésű lóvonatú vasútnak készítéséhez akart fogni. Azonban Zemlinszky Rezső, jelenleg bányaigazgató, bányamérnök előterjesztésére egy rendes, szabályszerű gőzmozdony-használatra alkalmatos vasút építése határoztatott és annak építési engedélyéért folyamodott a társulat, és meg is kapta, de állami segély (garancia) nélkül! 175 így végtére létesült a Pest-Losonc-Zólyom vaspálya, egybekötve a Szent István Kőszénbánya Részvénytársulattal. Különös kétes állapotba helyeztetett a társulat azáltal, hogy ezen valóban nyomatékos vonal sehogy sem bírt állami segélyt nyerni, holott mindent elkövetetett annak életre valóságát kitüntetni. Hanem az akkori bécsi kormány sehogy sem akarta ezen vonalnak hasznát és szükségletét beismerni. Lehet, hogy némi önérdek is kormányozhatta, mert ahogy ma a jelen mutatja, nemcsak hogy elsője valamennyi osztrák birodalmi pályáknak, hanem a világközlekedésben is első helyet foglal. Nem lévén más mód, kényteleníttetett a társulat állami kezesség nélkül is a vasút építéséhez. Egy vállakózás, mely Magyarországban hallatlan és még soha, sehol sem fordult elő. Pénz hiányában, mint ismeretes tény, a társulat, midőn már a pálya földi munkálata Salgó-Tarjánig tökéletesen, Pesttől pedig egy darabig a sínek is megrakva valának, 1865-ben csőd alá esett. Két évig tartó hosszú pangás állott be ezen csőd kimondása után, éspedig kétoldalúlag: a vasútépítés részéről úgy, mint a bányászat [részéről]. Ezen hosszú pangás alatt az egyik vállalat úgy, mint a másik, megszámíthatatlan károkat szenvedett, melyből már csak az egy tetemes kár, hogy 10 millió Ft-nyi tőke, amennyibe ekkoráig mind a két vállalat került, két hosszú éveken át kamat nélkül feküdt, azonfelül ugyan mind a két vállalat az idő viszontagságai által, romlás által sokat szenvedett. Ezen leírhatatlan nyomorult állapotba helyezve akadt férfi, ki magának feladatul tette ezen nevezetes két hazai vállakózást, melyek különben tökéletes és egészséges számítással keletkeztek, lelkesen felkarolta és kifáradhatatlan feszültséggel, kellő tapintattal és a legnagyobb elővigyázattal, mint elnök, kezeibe vette. Ez gróf Forgách Antal Őnagyméltósága. A pálya elkészítését Neusser Márértekezés a Magyarország és a Nagyvilág 1868. évi IV. évfolyamában, valamint Dornay Béla fent említett munkájában is megjelent. Dornay, 1937.15-18. p. 175 Zemlinszky Rezső (1824-1885) a Nyitra megyei Újhelyen született, 1843-1847 között a Selmecbányái bányászati akadémián tanult, melyet kiváló eredménnyel elvégzett. Az 1848-49-es szabadságharcban nemzetőrségi tüzér főtisztként vett részt. A szabadságharc bukása után Semmeringben, a csehországi Klostergrábban, Nikolsbergben, majd a Laibach (Ljubljana) melletti Knaponisenben dolgozott. 1858-tól a Schatzlár melletti szénbányák igazgatója. 1861-ben a Szent István Kőszénbánya Társulat alapító bizottmányának egyik tagja volt. 1866-től a társulat bányafelügyelője, 1868-tól a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat igazgatója. 1884-ben nyugalomba vonult. Szvircsek Ferenc: Zemlinszky Rezső. Egy bányagyakornok nemzetőr útja a bányaigazgatóságig. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. 1998. XXII. köt. 77-83. p.; Szvircsek, 2000. 629-634. p. 195
