Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XII. Iparintézetek és gyárak - 8. Kőszénipar - a. A salgó-tarjáni kőszénbányák

Kívánatos marad, hogy a bánya - nem úgy, mint jelenleg, hogy mindenki ott ássa agyaggödrét ahol nékie tetszik és kényelmesebbnek találja -, hanem hogy ez rendesen és okszerűen történjék. Ezen bányából évenként hutákba cirka 2 000 mázsa száraz agyagot hordanak el, amelyért mindenütt helyben a hutában 600 kr-t fizetnek mázsájáért. Jelenleg, hogy a községnek abból némi haszna kerüljön, ez idén először egy poltári gazdának kiadatott haszonbérbe, ki is ezért 100 Ft[-ot] a község pénztárába [fizet]. Amit pedig a helység összes lakosai és a szomszéd falvak a cserép- és edénykészítéséhez szükségeltetnek, azt az uradalom részéről veszik. Sajnálattal kell itt is azon fájdalmas tapasztalást szereznem, hogy biz itt is mindenki ott ás magának gödröt, ahol nékie legjobban tetszik, minden rend és beosztás nélkül! Ásatnak pedig gödröt azért, minthogy azon keresett jó agyagot egyedül 6-9 láb mélységben lelik. Fizetik pedig ezen jó agyagot, midőn maguk kiásták és néha nagyon nehezen napfényre felhozták, oly módon, hogy 10 két lóvonatú kocsi agyagáért, mely éppen 10 000 cserép készítéshez való összeget képez, 1 Ft 20 kr-ért osztrák értékben, és szolgálnak azonfölül ugyanezen összegért 1 férfi és 2 női napot, mely napokat a földesuraság mezei gazdaságánál felhasznál. Saját használatára különben vagyon a földesuraságnak közel fekvő majorja mellett még egy agyaggödre, melyben különösen jó téglákat készíttet. 8. Kőszénipar a. A salgó-tarjáni kőszénbányák A legrégibb idő óta tudva volt, hogy a vidéken, nevezetesen Inászó pusztán báró Prónay Albert birtokán létezik, melyet a vízmosások és szakadások az egész vidékben, úgymint zagyvái, rónai, salgó-tarjáni, kazári és pálfalvai határokban képeződve, napfényre hozták.

171 A kőszéntelepek azonban maguk, részint erdős helyeken lévén, továbbá semmi közlekedéssel nem bírván, de főképp minthogy országunkban az ipar még kifejlődve némileg sem volt, becstelenül hevertek. Míg végtére egy Morsbrugger [Hyeronimus] nevű bécsi iparos Wéber Alajos bányász által bővebben a telepeket vizsgáltatta és a kőszenet innen iparkodott érdekbe hozni.

172 Egy 20 évre terjedő szerződés kötése a földes171 Báró Prónay Albert (1801-1867) hétszemélynök, 1846-ig Pest vármegye főispáni helytartója. Nógrád vármegye, 1911. 613. p. 172 Az 1911-es kiadású Nógrád vármegye monográfia szerint Morsbrugger Hyeronimus és Wéber Alajos az 1840-es években kezdték meg a szén rendszeres művelését. Nógrád vármegye, 1911. 227. p. - A széntermelést a Mária-táróban kezdték. 1848-ban 142 000 193