Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Rendeltetési állomás: Auschwitz – A gyűjtőtáborok és a deportálás - A nógrádi zsidóság gyűjtőtáborokba szállítása
us 5-én, a kisterenyei gettó lakóit, valamint Gömör és Kishont vármegye területéről Rimaszécs és a Felvidék jelentősebb zsidóközpontjai közé számító Rimaszombat sárga csillagosait is. 16 Balassagyarmaton, pontosabban az annak határában fekvő Illés- és Nyírjespusztán, dohányszárító pajtákban létesítettek még két gyűjtőtábort. Előbbibe, amely ma a határ szlovák oldalára esik, a losoncin kívül a szomszédos Hont vármegye legnépesebb zsidó közösségének otthont adó Ipolyság gettójának lakóit szállították át. 17 Végül a Szécsényben elkülönített zsidók egy közeli majorba kerültek néhány napra. (Itt vagonírozták be őket, s vasúti kocsiikat később a balassagyarmati zsidókat deportáló szerelvényekkel kapcsolták össze.) A szécsényi gettó megszüntetéséről beszámoló főszolgabírói iratot június 10-én érkeztették az alispáni hivatalban, 18 míg a kisterenyei gettó felszámolásáról szóló rendelkezést pedig két nappal később. 19 A salgótarjáni izraelita hitközség (zsidó tanács) május 31-én táviratozott az alispánnak, s nyújtott be kérelmet „gettó kijelölése iránt". 20 A kérvény tartalmát nem ismerjük (az nem maradt fenn az iratok között), de több rnint valószínű, hogy a bányaistállóban készülő gyűjtőhellyel lehetett kapcsolatos. Ezt a gyanút erősíti az is, hogy ugyancsak május 31-ei jelentésükben így tájékoztatták a Központi Zsidó Tanácsot: „Az eddigi kijelölt lakóhelyekről június 5-ig a város közelében lévő bányatelepre kell költözködni, ahol barakkokat is építenek e célból." 21 A gyűjtőtábor előkészítéséhez a gettóból vittek el ötven férfit - köztük a tizenhat esztendős Gescheit Károlyt -, akiket, miután elvégezték munkájukat, a honvédség menekített Hatvanba, Nagygombosra: „Egy bányaudvarra vittek takarítani, és azt beszélték, hogy ide fogják áthozni a gettót. A hely szörnyű volt, a munkát igyekeztünk húzni, hogy minél később kerüljünk csak át ide. Padlást és pincét takarítottunk, minden tele patkánnyal és egérrel. Egy hete dolgoztunk már itt, mikor megjelent egy százados, és kihirdette, hogy... 16-50-ig minden férfinek sorakoznia kell. Nem vizsgáltak meg bennünket, nem kérdezték, ki beteg, ki nem, mindenkit beválasztottak." 22 Hogy a munka gyorsabban haladjon, és persze minél kevesebb kiadással járjon, jolsvai munkaszolgálatosokat is ide irányítottak: „Elhoztak egy század munkaszolgálatost az óvodába akkor, köztük a G. Gy-t is, a L. édesapját. Nagyon stramm katona volt, és nagyon szerették őt, a századában közszeretetnek örvendett, és hozzá talán bizalmasabb volt valahogy az őrmester, és ő már tudta akkor a híreket. Elmondta, hogy bevitték őket a bányaistállóba, tehát akkor az idevezényelt munkaszolgálatosokkal csináltatták meg az istállóbeli szállást, ahova aztán az anyjukat, a gyerekeiket meg a testvéreiket vitték. Mert sok salgótarjáni volt ebben a munkaszázadban. A Hoffman Bandi, doktor Hoffman Endre, ő orvos volt, ő volt ott, akire emlékezem. Képzelje el ezt a tudatot, hogy őnekik kellett megásni, megcsinálni ezt az istállót!" - idézi fel emlékeit egy túlélő. 23 Az istállót minden bizonnyal Hochauser Károly zárolt fájának felhasználásával és a Rimamuránysalgótarjáni Vasmű Rt.-től kapott szegekkel igazították meg kicsit, feltehetően a bánya ácsműhelyének bevonásával. „Amikor 1945 közepén visszajöttem, akkor érdekelt a múlt, a távollétemben történt dolgok, és nézegettem a pálfalvai [bánya] fő16 Braham 664. p., valamint Hídváry István interjúi A. G.-nével, Sz. A.-nevel, Cs. Gy.-nével, K. I.-nével és W. E.-nével. Rimaszombat zsidó lélekszáma az 1941-es népszámlálás szerint 635 volt. Két salgótarjáni túlélő nagyon bizonytalanul ugyan, de pásztóiak beszállítására is emlékezni vél. (A. G.-né és K. J.-né.) Erre vonatkozó más adatot nem találtunk. Feltételezzük, hogy az akkoriban Heves vármegyéhez tartozó Pásztóról inkább Hatvanba szállították a zsidókat. 17 Ipolyság zsidó lélekszáma 1941-ben 773 volt. 18 Alispáni iktató: 11323. szám. A gettó kiköltöztetésére valószínűleg két nappal ezt megelőzően, június 8-án került sor. Galcsik Zsolt: A Páli Szent Vincéről nevezett szécsényi irgalmasnővérek „Hármas Intézményének" története az alapítástól a felosztásig (1875-1950). Novitas-B, Szécsény, 1993, 61. p. A História Domus bejegyzése. 19 A salgótarjáni főszolgabíró beadványa, alispáni iktatószáma: 11422. 20 Alispáni iktatószám: 10791. 21 Gettómagyarország 123. p. 22 Gescheit Károllyal felvett DEGOB-jegyzőkönyv (2667. szám). 23 Hídváry István interjúja Sz. A.-nével. 81
