Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Rendeltetési állomás: Auschwitz – A gyűjtőtáborok és a deportálás - A nógrádi zsidóság gyűjtőtáborokba szállítása

műhely irattárát - emlékezik a munkaszolgálatból hazatérő A. G. - És ott találtam abban a nagy öszszevisszaságban egy írást, melyben utasítást adtak az ácsműhelynek a bányaistálló átalakítására, hogy a zsidók fogadására úgymond alkalmas legyen. Ezek az iratok valakit kompromittálhattak volna, mert később eltűntek."

24 A majd három hete lezárt gettó foglyai első ízben léptek át a tiltott kapukon. Maradék motyójukkal, tömött sorokban indultak a bányaistálló felé. Június első hétfőjén, kora hajnalban hagyták el gettóbéli lakóhelyüket. Az utolsó megalázó motozás és a bámészkodókkal kísért gyalogmenet mély nyomokat hagyott lelkükben. Úgy tűnik számunkra, hogy különösen a fiatalok élték meg nehezen a történteket. (•40.) Amikor indulniuk kellett, a legtöbben azt hitték, csupán dolgozni mennek. Azzal nyugtatták magukat és társaikat kisebb-nagyobb sikerrel, hogy „csak" munkára fogják majd őket. „... egy húszéves emberben benne volt a remény, hogy hát visznek dolgozni. Ez volt a jelszó" - mondja visszaemlékezve a történtekre egyikük.

25 „Volt egy új lepedőm, abba belecsomagoltam a legszükségesebb fehérneműt meg ruhát, mert azt hittem, hogy dolgozni megyünk és arra szükség lesz, és azt húztam végig az utcán - magyarázza egy másik túlélő Mire odaértünk, hát a lepedő tiszta rongy volt és kihullott minden belőle. Na, mondom, most tette meg a legnagyobb szolgálatot nekem. És így értünk oda."

26 Balassagyarmaton nagyon hasonló rendben peregtek az események. Június 5. hajnalán leventék rontottak a gettó házaiba a rendőrkapitányság által kiállított cédulákkal.

27 Rájuk parancsoltak, hogy fél óra alatt, legfeljebb ötvenkilós csomagjaikkal vonuljanak ki az utcára. Hat órakor már készen álltak, azonban csak este hatkor került sor kiszállításukra. Az elhagyott házakat nyomban lepecsételték a pénzügyi közegek, oda többé nem térhettek vissza. Csak a betegek maradtak a gettó kórházában. Itt sem maradt el az újabb vallatás. A gettó elhagyása előtt minden csomagot alaposan átnéztek, mindenki testi motozáson esett keresztül (a nőket helybéli szülésznők vizsgálták), és mindenkitől elvették megmaradt óráját, valamint élelmiszereinek egy részét. Részben gyalog, részben kocsin vitték ki a gettó egész lakosságát Nyírjespuszta két nagy dohánypajtájába. A különös menetet itt is végigkísérte a balassagyarmatiak bámészkodó tekintete. „Kivonulásunkat a keresztény lakosság kíváncsian nézte, soknak arcán megdöbbenést véltünk látni, de sokan nevettek is" - emlékszik egyikük, míg másvalaki szerint „amerre mentünk, az utcák teljesen üresek voltak, és eltekintve néhány suhanc sértő megjegyzésétől, az ablakon át kinéző gyarmati polgárság könnyezett". Egy harmadik túlélő az emberek számára megdöbbentő, közönyös kíváncsiságát véste az emlékezetébe: „sem jó-, sem rosszindulat kifejezését nemigen láttuk arcukon, csupán a kíváncsiságét."

28 Míg a kisterenyei gettó lakóit - egy kiadós motozást követően - vasúton szállították a salgótarjáni bányaistállóba, a balassagyarmati Hléspuszta pajtájába jórészt gyalogszerrel indultak a megyehatáron túli Ipolyságon elhatárolt zsidók: „Az öregeket azután kocsikra rakták, mi pedig gyalog elindultunk Illéspusztára, ahová este érkeztünk meg. Itt négyezret egy pajtába zsúfoltak össze. Nem fértünk be, sötét volt, és csak nagy nehezen tudtunk valahogyan elhelyezkedni."

29 (Az említett négyezer fő talán túlzás, bár a tótgyarmati gyűjtőtáborról igen keveset tudunk, biztosat nem mondhatunk.) Mint már említettük, ide szállíthatták a losonci gettó zsidóságát is, valószínűleg vasúton. A „gyalázatos hajnal" forgatókönyve Szécsényben sem tért el az eddig leírtaktól. Míg azonban az egyik túlélő úgy emlékszik, hogy a gettóból gyalog kísérték őket a község határán kívüli táborba, 24 Hídváry István interjúja A. G.-nével. 25 Hídváry István interjúja Cs. Gy.-nevel. 26 Hídváry istván interjúja G. A.-nével. 27 NML XXV. 1. b) 220/1945. Óriás Oszkár rendőrfogalmazó gyanúsítottként] vallomása az ellene indított népbírósági perben. 28 Az események rekonstruálásához felhasznált források: DEGOB-jegyzőkönyvek - Czilczer György (3550. szám), Schenk Erzsébet (3551. szám), Weisz Oszkámé és Anikó (3552. szám); NML XXV. 1. b) 220/1945. Óriás Oszkár, Vannay Béla és Czilczer György vallomása az Óriás Oszkár rendőrfogalmazó ellen indított népbírósági perben. 29 Klein Szerénnel felvett DEGOB-jegyzőkönyv (220. szám). 82