Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Mohora
menye. Svartz Sámuelek és Miltsányiék tíz éve, Polatsek Jónás és családja alig háromnegyed éve érkezett a faluba. Mindhárman kocsmárosok voltak. Waldman Imre 25 éves, Abaúj megyei születésű tanító pedig mindössze egy esztendeje lakott irt. A következő évtizedekben is csak egy-két család élt Gergén. Az 1941. évi országos népszámlálás azonban már egyetlen izraelitát sem talált a községben. Egy személyt, az 1867-ben született Hermann Sámuelnét (első férjét Preszlernek hívták) mégis felvettük az áldozatok listájára. A YVA adatközlője, Fischman Márta, aki Hermanne unokája volt, 1986ban határozottan állította, hogy nagyanyja a háború előtt a faluban, illetőleg Losoncon élt. (Az idős asszony tehát utolsó éveiben valamelyik városi rokonához költözhetett.) Néhai férjéről tudjuk, hogy 1858-ban, Sávolyban született. A mészárosipart tanulta ki, 1896-ban lett önálló, és ekkor vette nőül Drexler Máriát. Üzletét az 1880-as években nyitotta, de emellett kocsmát is működtetett. Virilis képviselője volt a községi önkormányzatnak. A kommün alatt bujdosnia kellett. Miksa nevű fia a háborúban szerzett betegségében halt meg. A család sorsa tehát hosszú évtizedekig kötődött Mihálygergéhez, ezért az özvegyasszonyt idevalósinak tekintettük. MlHÁLYGERGEI ÁLDOZAT Hermann Sámuelné *Drexler Mária • an: - • ap: - • szia: Görgő • ék: 77 év • hé: - • hh: dep. • aj: YVA • ill. biz. Forrás: NML IV. 7. c/2. Öi. 986.; Vallási adatok 32.; 1941. népsz.; Ladányi 414. Mohóra A községben az 1848-as összeírás öt zsidó családot, összesen 15 izraelita személyt talált. A családfők közül csupán Schlesinger (Schlesinger) Ábrahám „birtok és korcsmás haszonbérlő" született helyben. Ő 1813-ban látta meg a napvilágot. Nejével és két testvérével élt együtt. A többi családfő Szügyben, Romhányban, a Gömör megyei Káinon, illetve a Pozsony megyei Tejfalun született. Foglalkozásra nézve földbérlőt, boltos és mészárost, kocsmárost és házalót találunk a településen. 1870-ben a község 896 lakosa között 30 izraelita élt. A lélekszám további alakulása: 1880: 28,1890: 20,1900: 25,1910:15,1920:12,1930: 28 fő. Az 1273 lelkes Mohorán az 1941. évi népszámlálás 32 olyan személyt talált, akik a zsidótörvények hatálya alá tartoztak. A község jegyzője azonban csak a Polacsek, Schwartz és Lőwy család tagjainak deportálásáról tett jelentést 1945-ben a járási főjegyzőnek. Adataink szerint a balassagyarmati gettóba kerültek az alábbi személyek: Deutsch Mihály (Miksa?) és felesége, Vera lánya, valamint édesanyja, Deutsch Dávidné. A családnak vegyeskereskedése volt. Mihály Mohorán, 1897ben született. Édesapja mészárosmester volt, fia születésekor 36 éves. Csak a családfő élte túl a vészkorszakot. Viszszatérése után szatócsboltját szerette volna újra megnyitni, további sorsáról nincs adatunk. Róla Jeli Ferenc, a falu történetírója megjegyzi, hogy a náluk szolgáló „Csado Károly kapcsolatban állt vele az elhurcolás után. Deutsch kérésére Gyurovics gazdától kenyeret, kolbászt, sonkát és pokrócot vitt. Csado ezt kerülő úton, titokban vitte ki. Két nemzetőr [sic!] megtudta és megfenyegette őt." A munka szerint Deutsch Mihályt először Baglyasaljára, majd a balassagyarmati gettóból Érdre vitték mezőgazdasági munkára. „Titkon, kerülő úton Gyurovics meglátogatta Deutsch Mihályt. Az érdi kukoricásban élelmet és néhány liter rumot adott át a mohoraiaknak." Deutschékkal kapcsolatban még megemlítjük, hogy elhagyott lakásukat a község katolikus plébánosa óvodává kívánta átalakítani. Ahogy az alispánhoz benyújtott kérelmében megfogalmazta: „A zsidók kiköltöztetésével Mohóra községben felszabadul egy lakás, amely központi fekvésénél és beosztásánál fogva nagyban megfelelne óvodaépületnek. Amikor erre irányuló jelentésemet megteszem, indít arra az a körülmény, hogy a jelenlegi óvoda teljesen alkalmatlan és rossz állapotban van; másodszor, hogy a római katolikus egyházközség nincs abban a helyzetben, hogy új épületet emeljen; harmadszor pedig azért, hogy közcélra igénylem. Mély tisztelettel kérem, méltóztassék ez ügyben bennünket támogatni, annál is inkább, 625
