Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - – Foglalkozási kényszerek és kiutak

Blumenthál Falk rokonsága tovább szélesíti a családok kapcsolati hálóját: testvére, Szerén ugyanis 1904-ben Jakubovits Ber­nát felesége lett. Bernát földbérlőként került a köz­ségbe, Berceli Jenő 700 holdas birtokát művelte. Házasságkötését követően saját földbirtokot vásá­rolt, majd 1919-ben áttért a malomvállalkozásra. Hamarosan a község leggazdagabb polgárai közé számított. A Jakubovits családnak 1944-ben hat tagja élt Bérceién. A malom létrejötte jól mutatja a rokoni összefo­gás fontosságát: a beruházást ugyanis Gansl Mór­ral és a távoli rokon Mühlrád Mórral közösen va­lósították meg, a szükséges beruházásokon kettő­negyed, illetőleg egynegyed-egynegyed arány­ban osztozva. Később Mühlrádot kivásárolták, így a korszerű, nagyteljesítményű malom Jakubovits­Gansl kézbe került. Összegzés: Mint láttuk, az 1920-as évek hitközségi elöljáró­ságának valamennyi tagját megtaláltuk Blumen­thál Benő, Simon és Falk rokonai között. Ez volt a legszorosabb kötelék, amely a berceli zsidó közös­séget összetartotta. Az összetartozáson alapuló szolidaritás különösen a vészkorszak éveiben, a jogi kirekesztettség időszakában vált a(z időleges) megmaradás zálogává. Alaposabb, kiterjedtebb kutatással bizonyára még több, 1944-ben Bérceién élő család összetarto­zását lehetne kimutatni. Két példával élve: Blumenthál Simon és Falk unokatestvére volt Blumenthál Eszter, aki 1902-ben házasodott össze a Somoskőújfalun élő Grünwald Móric házitaní­tóval. A házaspár a Bércei melletti Vanyarcon te­lepedett le, itt születtek gyermekeik. Az 1930-as évek közepén két fiuk, Jenő és Kálmán tért vissza Bérceire, feleségeikkel és talán több, de általunk nem ismert gyermekükkel. Nem tudjuk, csak fel­tételezzük, hogy ideköltözésük összefüggésben van az élő rokoni kapcsolatokkal. Fel lehetne tárni azt is, milyen kapcsolatok követ­kezménye, hogy három berceli famíliában is elő­fordulnak dunaszerdahelyi származású családta­gok: Gansl Izrael, valamint Márkus Simon felesége, Diamant Frida és végül a Schweitzer családhoz tartozó Goldstein Klára férje, Wetzler József is ott született. Ráadásul a Yad Vashem adatbázisa sze­rint a településen Blumenthál nevű személyek is éltek. Foglalkozási kényszerek és kiutak Vizsgálataink azt bizonyítják, hogy a családok föld­tulajdona volt az egyik elsődleges rendezőelv a berceli zsidóság életformájának kialakításában. A jelentős földtulajdonnal (is) rendelkező családok jellemzője a huzamosabb, több generációra kiter­jedő megtelepülés, ebből adódóan terebélyes csa­ládi és rokonsági körök kialakulása. A közösség éle­tének ezek a családok voltak az elsődleges megha­tározói. A szorosan vett mezőgazdálkodás azonban ge­nerációkon átívelő módon csak igen nagy földbir­tok esetén lett volna megvalósítható. A nagyszá­mú örökös ugyanakkor még a helyi viszonylatban tekintélyesnek számító 100 kh körüli birtokokat is gyorsan elaprózta (még akkor is, ha a földet a test­vérek ideiglenesen egyben tartották). Ezért a csa­ládoknál létkérdés volt, még inkább az egziszten­ciális szint megtartását jelentette a több lábon ál­lás, a leszármazottak rugalmas átmozgása más, elsősorban kereskedelmi pályák felé. Erre kény­szerítette őket az is, hogy a zsidó kezelésű vagy tulajdonú birtokok nem a családi munkaerőn ala­pultak, mint a parasztgazdaságok általában. Sok­kal inkább úri birtokok voltak, cselédekkel, bér­munkásokkal dolgoztattak. Ebből következően az idős apa is képes volt a gazdaság vezetésére, eh­hez nem feltétlenül volt szükség gyermekei köz­vetlen közreműködésére. A kutatásunk során álta­lunk megismert és feldolgozott, jellemző pályavá­lasztási családstratégiák a következők: 1. a A mezőgazdálkodással, esetleg bércséplés­sel való foglalkozás továbbvitele, akár bérleti for­mában is. 1. b A mezőgazdálkodással kapcsolatos kereske­delmi szakmák (marhakereskedő, baromfikereske­dő, gabonakereskedő) vagy foglalkozások (pl. mol­nárság, pékmesterség) elsajátítása, amelyhez rész­ben szakismeret, gyakorlat, kapcsolatrendszer állt már rendelkezésre. 1. c Az értelmiségi pályák (ügyvéd, orvos, tiszt­viselő) választása. 1. d A vegyes, földre és kereskedésre alapozott 426

Next

/
Thumbnails
Contents