Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - A gettósítás végrehajtása

szont Neográdi Horváth hivatalába a zsidótlanított falvak elhagyott ingatlanjainak hasznosítása ügyében. A szécsényi főszolgabíró már május 3án megnyitotta a sort „Piliny községben a zsidó ingatlanok felhasználása" tárgyában küldött iratával.

74 A falusi keresztények együttérzésére is akadt persze példa. A balassagyarmati Czilczer György arra emlékszik, hogy „egyes családok mellett kifejezetten tüntettek, így pl. dr. Lőwy Adolf mohorai körorvos úgy érkezett be [a balassagyarmati gettóba], hogy mindenki hozott be falujából egy-egy bútordarabot külön szekéren, így akartak rajta segíteni."

75 A gettó kijelölése körüli bonyodalmaknak köszönhetően, egy igencsak elhúzódó előkészítési fázis után Losoncon - mint azt már láthattuk - csak május 17-én kezdődtek meg a kiköltözködések. (Szükséges hangsúlyoznunk: itt is a városon belüli mozgásokról vannak értékelhető információink!) Amikor Nógrád vármegye főispánja május 22-én eljuttatta gettósítással kapcsolatos kérdőívét Losoncra, a polgármester 2034 elkülönített zsidóról számolhatott be, akik leginkább egyszobás lakásokban, lakásonként átlagosan hatan éltek együtt. S Koltai Ernő mintha kevesellné ezt a számot is, hozzáfűzi: „Figyelembe veendő az a körülmény is, hogy a szobák igen kicsinyek."

76 A gettósítás egészen május 27-éig zajlott, s közben - egy fennmaradt táblázatos kimutatás szerint 348 keresztény családot (azaz 1124 keresztény személyt!) kellett kimozdítaniuk a zsidók számára kijelölt városrészből, összesen tizenhárom utcából. Az érintett utcák végül, az eredeti tervek helyett (•ÍO.) a következők voltak: Busbak Ádám, Kis, Kisvarga, Könyök, Malom, Rét, Telep, Temető, Torna, Valihor, Varga, Zöldfa és Zsák.

77 A zsidók által elhagyandó 348 épület (túlnyomórészt lakóház, kisebb részben hitközségi tulajdonú és használatú ingatlan) azonban nem kevesebb, mint ötvenkét utcában, illetve téren, teljesen szétszórtan feküdt a városban. Közöttük három olyat találhatunk, amelyeknek egyik fele a gettóhoz tartozott, másik fele viszont nem lett az elzárt területek része sem: néhány zsidónak ezért kellett elhagynia Busbak, Könyök, valamint Zöldfa utcai lakását. Nem képezett teljesen összefüggő területet a zsidók számára kijelölt hely: keresztülszelte azt az evangélikus templom és iskola, illetve a temetőbe vezető út. „A második körzetben játszódtak le a döntő események. Itt voltak a gettó hivatalai, itt dolgozott a csendőrség, itt lakott az utolsó losonci rabbi, dr. Reschowsky Artúr."

78 A források tanúsága szerint akadozva, nehezen ment a zsidó és keresztény tagokból álló vegyes háztartások szétválása. Családtagok voltak kénytelenek elszakadni egymástól nemcsak Losoncon, hanem szerte a megyében,

79 de vonatkoztak a jogszabályok a keresztény házicselédekre is. Sztójay rniniszterelnök még március 31-én kiadott egy rendeletet, mely szerint „nem zsidó nőt vagy férfit háztartási alkalmazottként tilos foglalkoztatni olyan háztartásban, amelynek zsidó tagja van, vagy amelyhez tartozó lakásban zsidó lakik ezek alkalmazása 1944. április 30-val megszűnik."

80 A rendelet végrehajtása, úgy tűnik, csak nagyon döcögve valósult meg. A Losonci Hírlap még május 14-ei számában is arról tudósított, hogy a rendőrkapitányság, mint első fokú rendőri büntetőbíróság, megbüntette „dr. Dávid Sándornét azért, mert a szolgálatból keresztény háztartási alkalmazottját a kitűzött határidőre nem bocsátotta el, 500 P pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetére 100 napi elzárásra. Ugyanezen kihágás miatt dr. Székács István földbirtokos és ügyvéd, ev[angélikus] hitfelekezethez tartozó zsidó fajú egyént 2000 P pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetére 100 napi elzárásra büntette meg."

81 Az alispáni iktató pedig május 15-éről tartalmaz egy bejegyzést, amely Red74 Alispáni iktatószáma: 9130. 75 Czilczer Györggyel felvett DEGOB-jegyzőkönyv (3550. szám). 76 NML XV. 24.17. Ld. még az 57. széljegyzet magyarázatát. 77 NML XV. 24.18. 78 Hidasi 12. p. 79 Pl.: „... amikor már a zsidók a gettóba lettek zárva, állandó érintkezést tartottunk fenn, és segítettünk, amit tudtunk, hiszen az anyósom és a feleségem hozzátartozói mindannyian a gettóban voltak." NML XVII. 404. 7132/1948. Dr. Strömpel József szécsényi ügyvéd igazolása, 31-32. p. 80 Az 1200/1944. ME számú rendeletet ismerteti: Vértes 325. p. 81 Losonci Hírlap, 1944. május 14., 4. p. 40