Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - A gettósítás végrehajtása

A gettósítás végrehajtása A Központi Zsidó Tanács iratai között fennmaradt első nógrádi gettójelentés május 6-áról, Kisterenyéről való: „Jelentés szerint a Salgótarjáni és Sziráki járás községeiből a zsidókat a község mellett létesített zárt telepre költöztették, 50 kg pogygyászt és 3000 pengőt vihettek, amit elismervény ellenében a táborparancsnoknál le kellett adniok."

51 Amennyiben a fenti időpont megfelel a valóságnak, úgy kijelenthetjük, hogy a megye területén elsőként a kisterenyei gettót lakták be. Némi kétséget ébreszt azonban egyrészt az, hogy a hajdani Salgótarjáni járásból, Somoskőújfaluból Kisterenyére költöztetett két túlélő határozottan május 8-ára emlékszik: „1944. május 8-án mentünk a gettóba, Kisterenyére, Somoskőújfaluból anyukámmal meg a két lány testvéremmel."

52 „1944. május 8-án azzal a holmival kerültünk le a kisterenyei gettóba, ami egy-két lovas kocsira ráfért."

53 S ha az átélt borzalmaktól megtépázott, az évtizedek alatt megkopott emlékezet pontosságában joggal kételkedünk is, a másik gyanúébresztő dokumentumban talán kevésbé. Bár a hivatalos verzió szerint - mint láthattuk - a gettósítási munkálatoknak a május 3. és 10. közötti nyolc napban kellett volna lefolynia, Horváth alispán egy május 6-án kelt titkos, a vármegye határain belül maradó iratában a következő kiszólásra lehetünk figyelmesek: „Tekintettel arra, hogy a megkülönböztető jelzést viselő zsidóknak a városokban létesítendő (a Salgótarjáni járás területén Kisterenyén) gettók felé való tömörítése 2944. május 7-ével megkezdődik, így Főszolgabíró úrnak a vonatkozó [a külföldi és kétes állampolgárságú zsidókról készült] névjegyzéket az illetékes rendőrkapitánysággal akkor kell közölni, amikor a zsidók a gettóba bekerültek."

54 Vagyis az átköltöztetéseknek legfeljebb az előkészítése indulhatott el a magadott időben, s a tényleges munkálatok az alispán tudomása szerint csak 7-én kezdődtek meg. Nem mellesleg a Balassagyarmatról fennmaradt első, május 7-ére datált gettójelentés is így szól: „Tervbe véve a Hunyadi és Thököly utcákba való kiköltöztetés. Általános helyzet egyelőre kielégítő."

55 Bár a későbbi balassagyarmati népbírósági perek iratanyagában következetesen május 4. és 10. közé tették a gettósítás lefolyását, több forrás győzhet meg bennünket arról, hogy - a vármegye székhelyén is - megcsúszott a munkálatok megvalósítása. A keresztény Vojtkó István pl., aki a zsidók elkülönítésére kijelölt városrészben lakott, megőrizte májusi kényszerköltözködésének hivatalos bizonyítékát. (•IS.) A május 4-én kelt „lakáskiutalási határozatot" 5-én, pénteken kapta kézhez a Vojtkó család. A benne foglaltaknak 10én reggel 6 óráig kellett eleget tenniük, emlékei szerint azonban a gettósítás végül is csak május 13-án, szombaton fejeződött be teljesen. A város polgármesterének a Belügyminisztériumba írott jelentésében (•14.) szintúgy érdekes csavarra lehetünk figyelmesek: „a parancsot úgy kaptam, hogy a gettó kialakítását és a költözéseket 10-ének reggel 9 órájáig fejezzem be. így tehát a kapott rendeletnek megfelelően a gettó kialakítását az adott határidőt megelőző estéjére befejeztem." Mindenesetre, ha netán pár napos késéssel is, mégis kifejezetten gyorsan zajlott a balassagyarmati zsidóság elkülönítése. A Központi Zsidó Tanácsnak május 15-én küldött iratuk szerint: „ Aránylagosan meg vannak elégedve a helyzettel. A kijelölt utcák megfelelőek."

56 Pedig Vannay az idézett jelentésében többször is hangsúlyozta, hogy a zsidókat a lehető legjobban összetömörítette, úgy, hogy az átköltözködések végeztével időlegesen nagyjából száz nagy lakás maradt szabadon a keresztények részére, s hogy a lakhelyüket elhagyni kényszerülő keresztények fele az eredetinél jobb elhelyezést nyert, miközben „a zsidóság nincs kényelmesen elhelyezve". Míg a gettó egy „normális" méretű szobájába nyolc-tíz zsidót is bepréseltek, addig a kerítésen kívül olykor elégedetlenkedve, irigykedve figyelték, ha „más jobbat kapott".

57 51 Gettómagyarország 89., 135. p. Elképzelhető, hogy a Sziráki járás zsidóságát később innen szállították tovább a salgótarjáni gettóba. 52 Hídváry István interjúja L. Z.-nével. 53 Hídváry István interjúja W. E.-nével. 54 NML V. 83. 36. biz./1944. 55 Gettómagyarország 51. p. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gettójelentések keltezésére vonatkozó erős forráskritikai észrevételeket sem. Uo. 5. p. 56 Gettómagyarország 51. p. 57 A közigazgatás vezetői (a polgármesterek, az alispán 37