Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - A gettósítás végrehajtása

A balassagyarmati polgármester, a rendőrkapitány és a zsidó tanács egykori tagja egymást megerősítve úgy emlékeznek a gettósítás lefolyására, a beköltözésekre, hogy azt teljes mértékben a zsidó tanács intézte. Tökéletes összhangban állítják azt is, hogy - ellentétben a Belügyminisztérium április 7-ei titkos gettórendeletével - a gettóba bevihető csomagok, értékek semmiféle korlátozás alá nem estek. „A költözést senki sem ellenőrizte, azt teljesen a zsidó tanács intézte, mindenki azt és annyit vihetett be oda, amennyit akart..." - vallotta az ellene indított népbírósági perben Eördögh rendőrtanácsos,

58 s megerősítette ezt Óriás rendőrfogalmazó, vagy pl. Czilczer György zsidó tanácstag is: „A gettóban az embereket a zsidó tanács helyezte el. Mikor a zsidók bevonultak a gettóba, mindent bevihettek magukkal, sőt arra rendelet is volt, hogy minél több élelmet vigyenek be."

59 „A gettó szállításakor a zsidóság beköltöztetését a zsidó tanács intézte, mindenki azt vihetett be magával, amit akart, semmiféle korlátozás és ellenőrzés nem volt."

60 Az ellentmondás magyarázatát minden bizonnyal Endre László egy újabb rendeletében találhatjuk meg, miszerint „a 8-ik és 9-ik hadtest, valamint a déli határsáv területét kivéve a gettókba összeköltöztetett zsidóság a magával vihető vagyontárgyak szempontjából nem esik korlátozás alá."

61 A Vojtkó családnak kézbesített kiköltöztetési határozat (•lö.) elárulja, a közigazgatási hatóságok hogyan igyekeztek előteremteni a gettósítás nyilván nem csekély költségeit, majd hogyan biztosították a zsidóság üldözésének önfinanszírozóvá válását. Eszerint Balassagyarmaton a városi pénztár előlegezte meg a felmerülő kiadásokat, amelyeket az elkülönített zsidók aztán „egyetemlegesen kötelesek megfizetni". Jaross Andor - kicsit később - egy bizalmasként kezelendő rendeletében hasonlóképpen rögzítette a gettósítás költségeinek viselésekor alkalmazandó szabályokat, (•ló.) Nógrád vármegye alispánja május 19-én bizalmas aktaként továbbította a polgármesterek és főszolgabírók felé Jaross 38.223/1944. számú körrendeletét, amelyet Balassagyarmaton május 23-án, szintúgy titkos iratként érkeztetett Vannay Béla hivatala. Az aktára ennyit jegyeztek: „Elintézve a benti szerint."

62 Ugyanezen a napon Salgótarján új polgármestere - a huszonkét esztendő után, 1944. január l-jén éppen politikai okokból nyugdíjba vonuló Förster Kálmánt felváltó Rátky Béla - a gettósítás önfinanszírozásának egy másfajta lehetőségével élt: a Hochauser Károly zsidó asztalosmesternél zárolt faanyagot utalta ki „a salgótarjáni gettó elkülönítéséhez".

63 (•17.) A Nógrád vármegye harmadik legnépesebb zsidó közösségének otthont adó Salgótarján polgárai elsőként május 6-án, a város hetilapjából értesülhettek hivatalosan a gettósítás tervezett menetéről. (•IS.) A tudósítás szerint ekkorra már megtörtént a zsidók által lakott utcák kijelölése, „a keresztény polgárság érdekének megóvása mellett". Elindultak az átköltözések a városon belül, a falvak zsidóságának befogadásáról, felvételéről azonban még jövő időben szólt az írás szerzője. Bármennyire is bizakodtak, a május 10-ei lebonyostb.) persze szándékosan túlozhattak jelentéseikben, hogy így vegyék elejét a szélsőjobbról rájuk zúduló támadásoknak, türelmetlenségnek. 58 NML XXV. 1. b) 91/1946. Eördögh László rendőrkapitány vallomása az ellene indított népbírósági perben. 59 NML XXV. 1. b) 220/1945. Óriás Oszkár rendőrfogalmazó vallomása az ellene indított népbírósági perben. 60 NML XXV. 1. b) 91/1946. Czilczer György vallomása az Eördögh László elleni népbírósági perben. 61 A 2848. számú utasítást a csendőri és rendőri szervekhez juttatta el Endre. NML XV. 24.11. 62 NML V. 83. 43. biz./1944. 63 Meg kell azonban jegyeznünk, elképzelhető, hogy a szóban forgó, május 23-án zárolt faanyag valójában nem a városi gettó, hanem a bányaistállóbéli tömörítőhely (gyűjtőtábor) elkülönítése során került felhasználásra. Emellett szólhat, hogy június 5-én ide szállították több gettó lakóit, illetve az is, hogy a gettó és a gyüjtőtábor általunk megkülönböztetett fogalma akkortájt nem minden esetben vált szét. „A gettó felállításához a Rimamurány-salgótarjáni Vasmű Rt. adta kölcsön a szeget még június elején" - olvashatjuk egy salgótarjáni, minden bizonnyal a bányaistállóbéli szállásra vonatkozó dokumentumban (NML V. 183. a) 15523/1944.), s a Központi Zsidó Tanácshoz befutó „gettójelentések" is egyaránt vonatkoznak a gettókra és gyűjtőtáborokra (Gettómagyarország 3-4. p.). Keveredett, pontosabban nem különült el a két fogalom az alispán iktatókönyvének bejegyzései között sem. 38