Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - A gettósítási terv kidolgozása

leg otthonaikban sem hagyják meg őket. Nagyon fájt nekik arra gondolni, hogy mindaz, amiért egész életükben dolgoztak, az most elveszhet. Az elkeseredett hangú beszélgetések végén azonban mindig visszatért ajkukra az a mondat, hogy: Jehova hatalmas, majd megsegít!"

27 Visszatérve a Nógrád vármegyei zsidóság gettósítási tervének kidolgozásához, miután az alispán tájékozódott a Budapesten történtekről, május 2-án megtartotta a táviratban előre jelzett megyei értekezletet. Itt a zsidóság falvakból és községekből való kitelepítését, illetve Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Losoncon való elkülönítését határozták el (a szécsényi és a kisterenyei gettóról nem esett szó). A megvalósítás a polgármesterek és a járási főszolgabírók feladata lett, a csendőrség és a rendőrség segítségével. Határidőül nyolc napot kaptak, azaz május 10-én reggel 9 óráig kellett volna befejezniük a mintegy hétezer főre becsült nógrádi zsidóság teljes elkülönítését. Az ekkor kidolgozott gettósítási tervben érintett települések közigazgatási vezetői hazautaztak Balassagyarmatról, majd a leggyorsabb úton, távirat formájában részben még aznap, részben másnap megkapták az alispán hivatalos, írásbeli utasítását. (^4.) A megyei hetilap legközelebbi számában, május 6-án közzétett alispáni gettórendelet (>5.) az értekezleten megbeszéltekhez képest abban tért el, hogy addigra eldöntötték: a Salgótarjáni járás zsidóságát „falusi gettóban" Kisterenyén (és nem Cereden) tömörítik majd.

28 Megjegyzendő, sem Cered, sem Kisterenye lélekszáma nem érte el az 1610-es rendeletben előírt tízezer főt, pontosabban meg sem közelítette azt. A Salgótarjáni járás zsidóságát feltehetően egyszerűen elegendő vagy megfelelő hely hiányában nem tudták a városban összpontosítani, arra azonban törekedniük kellett, hogy az elkülönített területek lehetőleg vasútvonal közelében legyenek. A május 6-án közzétett tervezetben megszabott határidőt a valóságban szinte mindenütt túllépték. Méghozzá annak ellenére, hogy az alispán május 9-én, vagyis a határidő lejárta előtt egy nappal így nyilatkozott a vármegyei közigazgatási bizottság ülésén: „A végrehajtás munkája a legnagyobb eréllyel folyik mindenütt, és hiszem, hogy az adott határidőre be is lesz fejezve. Ott, ahol magasabb közérdek folytán merült fel valamilyen akadály, vagy egyes szempontokból áthidalhatatlan akadályok merültek fel, ott esetleg lehet 2 vagy 3 napi késedelem, de a végrehajtás mindenütt haladéktalanul megtörténik."

29 Komolyabb mértékben egyébként Salgótarjánban, valamint Losoncon tolódott ki a megvalósítás időpontja: előbbi esetben kilenc, utóbbiban tizenhét (!) nappal. A terv emellett még annyiban módosult, hogy a tízezres lélekszámot ugyancsak el nem érő Szécsényben is külön háztömböt határoltak el a zsidók számára. A gettósítás szécsényi története azonban az egyik leghomályosabb folt a megyében. A balassagyarmati, salgótarjáni, losonci és kisterenyei mellett a szécsényi gettó létezésében sincs okunk kételkedni, de a rendelkezésre álló források itt különösen ellentmondásosak. A helyi zsidóság által a Magyar Zsidók Központi Tanácsához írott úgynevezett gettójelentések között két szécsényi maradt fenn. A május 10-ei szerint „a szécsényieket Losoncra telepítették át", miközben egy későbbről, május 19-éről származó egyértelműen arra utal, hogy létezik és működik a gettó: „A zsidókat a város egy részében koncentrálták. A várost csak 1-2 óra között kereshetik fel. Teljes vásárlási tilalom van. A14 éven aluliakon és öregeken kívül mindenkinek katonai raktárban kell dolgozni. Bánásmód munkahelyeken rossz. Elhelyezés rossz, túlzsúfoltság, 16-20 ember szobánként."

30 Kétség sem férhet hozzá, hogy Szécsény nagyközség és a Szécsényi járás zsidóságát Losoncon készültek gettósítani. Erre utalnak a már ismertetett tervezetek, valamint az a két, május 5-ei keltezésű dokumentum, amelyben a főszolgabíró Losonc város polgármesterét tájékoztatja a szóban 27 Vojtkó István balassagyarmati lakos visszaemlékezése a vészkorszakra. In: A Nagy Iván Történeti Kör Évkönyve, 1995. Szerk.: Tyekvicska Árpád. Nagy Iván Történeti Kör - Nógrád Megyei Levéltár, Balassagyarmat, 1995, 136-145. p. Idézet: 137. p. 28 Egyes források szerint a Sziráki járás zsidóságát is Kisterenyére vitték. Gettómagyarország 1944. A Központi Zsidó Tanács iratai. Szerk.: Frojimovics Kinga és Molnár Judit. Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 5. Magyar Zsidó Levéltár, Budapest, 2002. 89., 135. p. 29 Nógrádi Hírlap, 1944. május 13., 1-2. p. 30 Gettómagyarország 134. p. 33