Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - Az elhatárolt területek kijelölése és a zsidó tanácsok megalakulása

forgó zsidóság áttelepítésének kigondolt menetéről, (•ó., 7.) A szabályoknak megfelelően, vasúton és élőfogatok igénybevételével, május 7-én, 8-án és 9-én zajlott volna elszállításuk, méghozzá (a dokumentumok külzete szerint) a zsidó tanács bevonásával. Találhatunk ugyan más utalást is a szécsényi zsidóság Losoncra viteléről (Hidasi József visszaemlékezéseiben egy félmondat jelzi ezt: „A gettóba egyre többen érkeztek a környező községekből is, például Szécsényből"),

31 mégis azt kell mondanunk, hogy - legalábbis teljes - áttelepítésükre biztosan nem került sor. Az alispán közigazgatási bizottság előtt tett május 9-ei jelentésében ez áll: „Lényegében a vármegye három megyei városa veszi fel a 7000 lelket kitevő zsidóságot, s legfeljebb Szécsényben és Kisterenyén alakul ki egy falusi gettó, ha az elhelyezési viszonyok azt szükségessé teszik."

32 Márpedig a szükségesség beigazolódását támasztják alá az alispáni iktatókönyv bejegyzései, a levéltári iratok és a túlélők jó része is. Az alispáni iktatókönyv tanúsága szerint május 23-án a „szécsényi elkülönített zsidókra vonatkozó rendelkezések" tárgyában érkezett beadvány a főszolgabírótól.

33 Június 3-án sürgős üzenetet, táviratot adtak fel Szécsényből, mert vörhenyes megbetegedést véltek észlelni a gettóban.

34 Június 10-én érkeztették „a szécsényi gettó megszüntetéséről" szóló iratot,

35 a főszolgabíróság ugyanazon számú aktájának „özv. Velsinszki Kázmérné bussai lakos gettóba való bekísérésére" vonatkozó részét pedig - nyilván az ügykezelés útvesztőiben jócskán megkésve - június 22-én iktatták külön ügyként.

36 A Szécsényi járás főszolgabírójának havi rendszerességgel küldött „sárga csillag-jelentése" is bizonyító erejű. Június első napjaiban többek között ezt írta az alispánhoz: a „Szécsény községben megalakított gettóból a zsidók ki nem jöhetnek, így fenti kihágást el sem követhették".

37 A gettó kiürítése után, július elején az ott talált romlandó élelmiszerek, a hónap végén pedig a gettóban visszamaradt fa felhasználásáról érkeztettek beadványt az alispán hivatalában,

38 a gettó huzamosabb ideig való létezésének végképp megdönthetetlen bizonyítékaiként. Meg kell említenünk még, hogy amikor május 22-én a gettókban betartandó egészségügyi intézkedésekről határozott a vármegye alispánja, a rendelkezést a három megyei város polgármesteréhez, rendőrkapitányságához és tisztiorvosához, illetve Kisterenye, és - meglepő módon - Fülek község elöljáróihoz, valamint csendőrőrseihez továbbíttatta.

39 Szécsény tehát, ahol pár napon belül vörhenyes megbetegedés történt, nem kapott az utasításból, Fülek viszont, ahol tudomásunk szerint nem alakult gettó, igen. Füleken és környékén egyébként mintegy két-háromszáz fős zsidóság élt, akiket - a dokumentumok alapján minden bizonynyal állíthatjuk - Losoncon zártak gettóba. Az elhatárolt területek kijelölése és a zsidó tanácsok megalakulása A Zsidók Központi Tanácsa ugyan már április 6án felszólította a vidéki hitközségeket, hogy hozzák létre saját zsidó tanácsaikat,

40 a fennmaradt levéltári iratok arról árulkodnak, hogy Nógrádban - hasonlóan az ország több részéhez - változatlanul a hitközségek vezetése tartotta a kapcsolatot a központi szervvel. Ugyancsak az országos gyakorlatnak megfelelően aztán általában a helyi közigazgatás vezetői jelölték ki a néhány fős testületeket a gettósítás elrendelése idején, ezek azonban megint csak legfeljebb nevükben különböztek az addigi hitközségektől. Leggyorsabban Losoncon reagáltak az alispáni értekezleten történtekre. Koltai Ernő polgármester még az értekezlet napján, vagyis május 2-án kijelölte a gettósításban közreműködni hivatott hattagú zsidó tanácsot, vagyis „Hatos Bizottságot", amely egy perc késlekedés nélkül levelet fogalmazott a hittestvérek tájékoztatására az „ideiglenes 31 Hidasi József: Egy tizennégy éves losonci diáik emlékezik. Kézirat, Nógrád Megyei Levéltár, 2004.11. p. 32 Nógrádi Hírlap, 1944. május 13., 1-2. p. 33 Alispáni iktatószáma: 10432. 34 Alispáni iktatószáma: 10965. 35 Alispáni iktatószáma: 11323. 36 Alispáni iktatószáma: 11984. 37 NML IV. 454. 7941/1944., 3-4. p. 38 Alispáni iktatószáma: 12697. és 13948. 39 NML XV. 24. Mú-i II. 10/1944. 40 Gettómagyarország 33.; Molnár Judit: Zsidósors 1944ben az V. (szegedi) csendőrkerületben. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1995.121-122. p. 34