Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Kutatási eredményeink megbízhatósága

személyek számát" mindössze 79 főre tették. Ez a szám vélhetően a „Salgótarjánban elhalt" 29 fő és az 50 „végleges hadiözvegy" összegzése. Ugyanakkor a „deportálásból vissza nem tértek" számát 1200 főben adják meg. Az előbbi kevésnek, az utóbbi szám viszont kissé túlzottnak tűnik. Balassagyarmatnál a városi főjegyző szintén megjegyzi, hogy a közölt „2000 halottban bennfoglaltatik a deportálás folytán vissza nem tért 1600 zsidó személy" is. A Nógrádi járás jelentése vélhetően nem közli a zsidóság veszteségeit. Ugyanerre következtetünk a Balassagyarmati, a Sziráki, Salgótarjáni és a Szobi járások adatait látva. Szécsény esetében lehetséges, hogy az 575 fős számadat magában foglalja a zsidó áldozatokat is. A községek adatairól azonban nem tudunk nyilatkozni e tekintetben sem. Összességében a megyei kimutatás a következő járási adatokat tünteti fel: Balassagyarmat város 400 +1600 = 2000 fő, Salgótarján város 79 + 1200 = 1279 fő, Nógrádi járás 314 fő, Szobi járás 581 fő, Balassagyarmati járás 452 fő, Szécsényi járás 1059 fő (ebből Szécsény nagyközség 575 fő), Salgótarjáni járás 686 fő, végül Sziráki járás 614 fő. A jelentés - a Szobi járás adataitól eltekintve - összességében 6404 halálos áldozattal számol. Ha a zsidókra vonatkozó adatközlésektől eltekintünk (beleértve a szécsényi 575 főből levonandó mintegy 300 személyt), akkor a nem zsidó áldozatok száma - az 1949-es számvetés adatai szerint - Nógrád megye mai területén 3000 fő körüli lehetett. (Amennyiben a községi adatközlések egy részében is benne foglaltatnak a zsidó áldozatok adatai, ez a szám csökken, ugyanakkor a hadifogságban és „málenkij robot"-ban elhunytakéval, illetőleg a csak 1949 után anyakönyvezettekkel lényegesen növekszik!) A megye 1949-es területén (a később Pest megyéhez csatolt Szobi járást nem tekintve) valamivel több, mint 5000 zsidó élt 1941-ben. Ez az összlakosság 2-3%-át tette ki. Veszteségük mégis elérte vagy meghaladta a nem zsidó áldozatok számát. Kutatási eredményeink megbízhatósága A holocaust-áldozatok névsorának összeállítása során merült fel bennünk az igény arra, hogy kutatási módszerünket és forrásainkat kontrollnak vessük alá, amely megmutatja hiányosságaikat. Ilyen „mélyfúrásra" csak olyan településen keríthettünk sort, amely már lehetőséget ad a történeti demográfia által használt családrekonstrukciós eljárás alkalmazására, azonban a rendelkezésre álló adatok mennyisége még nem jelent számunkra megoldhatatlan feladatot. Ilyen nagyságú és forrásadottságú településnek bizonyult a Nógrád megye déli szegletében elhelyezkedő Bércei község. (Azért is választottuk a települést, mert az alaposabb vizsgálat híján képtelenségnek látszott az egymásnak ellentmondó vagy hiányos adatok alapján az áldozati lista pontos összeállítása.) Vizsgálatunk során részben azokat a forrásokat dolgoztuk fel, amelyeket a megye többi településénél is használtunk: 1. Kigyűjtöttük az állami anyakönyvek 1944 utáni utólagos halálozási bejegyzései közül azokat, amelyek zsidókra vonatkoznak. 2. Részben a településnév, részben pedig a különböző család- és személynevek lekérdezésével kigyűjtöttük a berceli származású áldozatok adatlapjait a Holocaust-áldozatok Neveinek Központi Adatbázisából (The Central Database of Shoah Victims' Names), amelyet a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet működtet. 3. Felhasználtuk a fennmaradt emlékművek névanyagát. Bércei esetében ez a balassagyarmati temetőben található járási emlékművet és az ugyanott elhelyezett - már említett - emléktáblát jelenti, melyen a Gansl család rokonsági köréből kikerülő áldozatok neve található. Törekedtünk arra, hogy feltárjuk a zsidó közösség életének jobb megismerésére szolgáló forrásokat, amelyek alkalmasak az itt élők sorsának rekonstruálására. A vizsgálat számos új adattal gazdagította ismereteinket: család- és utónevek váltak pontosabbá, a hivatalos magyar anyakönyvezés szerint meghatározottakká; a születések helye, időpontja, a szülők neve lett precízebb. Több száz javításról van szó, melyek mindegyike egy-egy áldozat személyiségének megismeréséhez - így emlékének megőrzéséhez - járult hozzá. A vizsgálat legfontosabb eredménye azonban mégis az önvizsgálat lehetősége volt. A munka elvégzésével lehetőségünk nyílt arra, hogy meghatározzuk kutatási eredményeink hibahatárát, eljárásunk „gyenge pontjait", és lehetőséget kaptunk az önkorrekcióra is. 319