Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Bevezető az adattárhoz

tettek fel, holott bizonyosan tudjuk, hogy 1902-ben született. - A cserhátszentiváni Klähr család - talán a családfő munkaszolgálata miatt - a háborús évek alatt Tiszafüredre költözött, így Nógrád megyében nem anyakönyvezték őket. Adataikat csupán a Yad Vashem Intézet adatbázisában találtuk meg. - A homokterenyei Herskovics családot - ismeretlen okból -1948 őszén, két hónap különbséggel kétszer is anyakönyvezték. A halálozás helyére és idejére vonatkozó bejegyzések is többnyire sablonosak, Auschwitzot és az odaérkezés napját tüntetik fel (épp ezért tekintettünk el ezek közlésétől). Mindezek ellenére az anyakönyvek bizonyultak legmegbízhatóbb forrásainknak. Az anyakönyvezettek átlagos életkora 42 év körül van. Feltételezhető, hogy a velük kapcsolatos hivatalos eljárást az elhagyott javak átvétele, az örökösödési ügyek is motiválták, azonban bizonyosan nem csak ez volt a döntő. Meghatározó szerepet játszott például az a szomorú tény, hogy egyes családokból még a távolabbi rokonok sem tértek vissza a deportálásból, míg másokat közvetlen hozzátartozóik életben maradásával is megajándékozott a sors. b) Második alapvető forráscsoportunk - amit valamennyi település névanyagának összeállításához több-kevesebb sikerrel használtunk - a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet kutatásain alapult. Az intézetben az 1950-es évektől gyűjtik azokat az emléklapokat, amelyeken a túlélők vagy az elhunytak leszármazottai közlik az általuk ismert zsidó áldozatok adatait (az adatbázisra való hivatkozás a továbbiakban: YVA). A visszaemlékezők közléseit, Magyarország vonatkozásában, több adatgyűjtési program eredményeivel is kiegészítették. Ilyen például a Beate Klarsfeld Alapítvány Nevek projektje, melybe a magyar katonai veszteséglistákat, különböző forrásokból feldolgozott deportálási, gettó-, internálási stb. névsorokat dolgoztak be. Különösen gazdag a program a Hajdú, Békés és Zala megyei deportáltak, a sárvári és kistarcsai internálótáborok, a kelti frontra vitt munkaszolgálatosok századainak, továbbá a stutthofi, a strasshofi és lichtenwoerthi lágerek lakóinak adatait tekintve. 2002-ben kezdték feldolgozni a Somogy, Szolnok, Vas és Sopron megyei deportáltak általuk ismert névsorait. 2004-ben a Yad Vashem hatalmas lépést tett az áldozatok emlékének megőrzése terén. Az Internetre kerültek mind a leadott adatlapok, mind a Nevek projekt eredményei. Ezt a forrást aknáztuk ki mi is kötetünk összeállításakor. A munkánkhoz nyújtott segítségéért e helyütt is köszönetet kell mondanunk Chana Isméinek, az Intézet munkatársának. Természetesen az emlékezet, így a nyilatkozóké is, időnként megbízhatatlan. A Nevek projekt adatai pontosabbak, azonban a források olykor nem teszik lehetővé az áldozati mivolt megállapítását (a munkaszolgálatosok esetében például a gyakori „missing", „eltűnt" bejegyzés nem zárja ki a túlélés, fogságba esés lehetőségét). Gyakorta előfordul, hogy az adatközlők rosszul adják meg az áldozat nevét, különösen sokszor tévednek az életkorokat illetően (esetenként 10-20 évet). Az is természetes, hogy időnként a valóságos és az emlékekben élő lakhely nem egyezik egymással. A zsidó névadási szokások és a hivatalosan anyakönyvezett nevek eltérése pedig különösen megnehezíti egy-egy személy vagy család azonosítását. Különösen problematikus, hogy az adatlapok feldolgozói gyakorta félreolvasták a leírt adatokat, illetőleg számos esetben rosszul fordították vissza a héberül írt helyneveket. A Nógrád megyei Rád községet például Győr német nevével, Raabbal, sőt a lengyelországi Radzinnal is felcserélték. Hasonlóképp összekeverték Gács, a lengyelországi Gacz, sőt a Gácsországként használt Halic neveket is. Mátraverebély áldozatai sem különíthetők el egyértelműen, hiszen az országban található több Verebélyhez sorolták őket. A „nagykökényes nogradkokenyes kökényes" kifejezésre több mint 1000 tételt töltött le az adatbázis, s még a „nagykökényes nogradkokenyes" összetételre is 92 személy adatait, melyek közül egyetlen áldozat esetében sem lehetett biztos lakóhelyként a nógrádi Nagykökényest azonosítani. Összességében mégis azt kell mondanunk, hogy a Yad Vashem adatbázisa felbecsülhetetlen értéke (és eszköze) a holocaust-kutatásnak. c) Munkánk során igyekeztünk feldolgozni minden olyan holocaust-emlékmű és emléktábla névanyagát, amelyről tudomást szereztünk. A mai Nógrád megye területén öt központi emlékhely található. 1946-ban Diósjenőn, a zsidótemetőben állítot317