Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Lágerélet –Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései - – Altmann Sándor visszaemlékezése - – Ernst Tibor visszaemlékezése

Günskirchenbe érve, egy hét múlva, ott bepréseltek bennünket egy helyiségbe, ahol több mint ezren voltunk, úgyhogy mozogni sem lehetett. Öt napig voltunk itt, ez alatt az idő alatt vízhez egyáltalában nem juthattunk, csak 4 dl feketekávét kaptunk és ugyanannyi répalevest. Mosakodásról természetesen szó sem lehetett. Május 4-én az amerikaiak szabadítottak fel, akkor azután elkerültünk Hörschingbe, Linz mellé, karanténba, majd Linzbe, Melkbe, ahonnan transzporttal Wienerneustadton, Pozsonyon át értem Budapestre. Jövő terveim: Losoncra megyek állásba. Altmann Sándor Részlet a DEGOB 677. számú jegyzőkönyvéből. Altrnann Sándor kereskedővel felvette Weiss Margit Budapesten, a DEGOB Aréna úti szociáis otthonában, 1945. július 5-én. 1942. december elején bevonultam Jolsvára mint munkaszolgálatos. 1943. január végén azután kivittek Oroszországba. Tizennégy napi utazás után Orsában (Fehéroroszország) átadtak bennünket a németeknek - nem mint munkaszolgálatosokat, hanem mint már deportált zsidókat -, és Osintorfban (szintén Fehéroroszország) egy nagy tőzegtelepen dolgoztunk. A munkát rettenetes hidegben, 40 fokos volt, kellett végeznünk. Cca. hatszázan voltunk, és itt rengeteget szenvedtünk az éhségtől is. Három hónapig tartott itt a munka, és május 31-én eljött értünk a vonatparancsnokunk, és visszavitt a magyar csapatokhoz, ahol egy munkásszázadhoz osztottak be. Ezután Sopronban átadtak a németeknek, és ezek vittek el mindannyiunkat gyalog Schattendorfba. Ebben a lágerben tankakadályokat csináltunk. Két hónapi munka után már erősen közeledtek az orosz csapatok, és akkor gyalog vittek tovább Mauthausenba. Mauthausenban munka nem volt és sátrakban voltunk elhelyezve, de a legtöbben a szabad ég alatt aludtak, mert nem volt elég hely. Ide állandóan érkeztek transzportok. Rengeteg volt az éhség folytán legyengült ember, ezeket bevitték a revierbe, de onnan élve nemigen jöttek ki. Ennek folytán, ha csak lehetett, letagadtuk a betegségünket. Naponta számtalan pusztult el, részben végelgyengülésben, részben tífuszban. Az élelmezés egészen minimális volt, tizenhat embernek osztottak egy kilós kenyeret, tehát az éhség óriási volt. Az SS-ek állandóan ütöttek-vertek bennünket, és ami csekély érték még nálunk volt, azt is elszedték tőlünk. Egy hónap után gyalog indítottak útnak Günskirchenbe. Három nap és három éjjel gyalogoltunk, teljesen étlen-szomjan. Kínzó éhségünkben füvet, répalevelet és csigát ettünk. Az ilyen borzasztó körülmények folytán 15-20%-a ottmaradt az úton, nem bírták a gyaloglást folytatni. Aki nem tudott lépést tartani, azt lelőtték. Günskirchenben szintén nem dolgoztunk semmit. Fabarakkokban voltunk elhelyezve, ahova ötszáz ember helyett kétezer-ötszázat zsúfoltak be, úgyhogy sem leülni, sem felállni nem volt képes az ember. Itt is óriási éhség pusztította az embereket. Minden lépésnél holttestek hevertek, rajtuk tapostunk. Mindenütt rengeteg szenny és piszok vett körül. Tisztálkodni egyáltalában nem lehetett, mert víz nem volt, nagy nehezen tudtunk kapni minden harmadik nap 3 deci vizet. Nem tudtuk, mit kezdjünk vele, megigyuk-e, mosakodjunk vagy mossunk-e vele. Már parancsba volt adva az SS-eknek, hogy az összes foglyokat ki kell végezni, de szerencsénkre, az utolsó percben, ez év május 4-én megérkeztek megmentőink, a dicső amerikai csapatok. Tőlük kaptuk a jobb és táplálóbb élelmezést, és fertőtlenítés után tiszta ruhaneműt. Még egy pár hétig pihentünk, utána a cseh transzporttal érkeztem el idáig. Amint lehetőség lesz rá, nagyon szeretnék Palesztinába kivándorolni. Ernst Tibor Részlet a DEGOB 2630. számú jegyzőkönyvéből. Farkas Károly szalacsi, Weiszburger Andor kispesti és Ernst Tibor losonci lakossal, kárpitossal felvette Kandel Klára Budapesten, a DEGOB Bethlen téri irodájában, 1945. augusztus 12-én. Itt csak a losonci visszaemlékezés részletét közöljük. A zsidótörvény annyiban érintett, hogy 1942-ben be kellett vonulnom, mint munkatáboros, Rimaszombatba. Ott dolgoznom nem kellett, mert a századőrségen voltam. Rimaszombatból Szolnok294