Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Lágerélet –Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései - – Dr. Schenk Erzsébet visszaemlékezése

bennünket élelemmel, és Szolnokig jöttünk velük, innentől kezdve rendes polgári módon utazva ér­keztünk meg Budapestre. Dr. Schenk Erzsébet Részlet a DEGOB 3551. számú jegyzőkönyvéből. Fel­vette Oblath Margit Balassagyarmaton, dr. Schenk Er­zsébet orvos lakásán, 1945. november 18-án. Június 14-én éjjel érkeztünk meg Auschwitz-Birke­nau állomásra. Nem vagoníróztak ki bennünket mindjárt, csak amikor megvirradt, a felkelő nap világossága mellett választott széjjel dr. Mengele ceruzája férjet feleségétől, anyát gyermekétől, gyer­meket szüleitől, testvért testvértől, hogy az ausch­witzi halálgyárnak elegendő anyagot adjon. Én magam a szelektálást aznap nem láttam, mert a va­gon kinyitása után azonnal leszállítottak a vagon­ból, és egy már kiválasztva készen álló csoportba osztottak be, ezekkel vittek el a fürdőbe. Nem akar­tam enyéimtől elszakadni, először egy SS-nő meg­lökött, hogy menjek azzal az idegen csoporttal, de miután még ennek sem engedelmeskedtem, oda­lépett hozzám egy SS Obersturmführer, nagyon ud­variasan felszólított, ne ellenkezzek, csak menjek el ezzel a csoporttal, nekem nagyon mindegy, hogy kikkel megyek, mert én úgyis egy kétszobás lakást fogok kapni, ahol az egyik szoba lesz az orvosi am­bulancia, a másikban pedig családommal együtt fogok lakni. Nagyon hiszékeny voltam, és minden ellenkezés nélkül, talán még egy kis örömmel a szí­vemben mentem a fürdőbe, hogy minél gyorsab­ban megfürödhessek és családommal ismét talál­kozhassak. A fürdőbe hosszas várakozás után meg­érkezett a balassagyarmati életre választottak cso­portja, ezekkel egy barakkban helyeztek el. Sem szüleim, sem fiatalabb testvéreim, három és fél éves kis unokaöcsém nem voltak ebben a csoport­ban. Mikor az egyik gyarmati ismerőst megkérdez­tem, hogy ők hol vannak, azt mondotta, nem tud­ja biztosan, de azt hiszi, hogy őket valahová mesz­szebbre vitték autón. A blokkokhoz érve odamen­tem egy lengyel zsidó nőhöz, aki az ötös sorokba rendezett bennünket, hogy itt valami tévedésnek kell lennie, nekem ugyanis azt mondotta még az állomáson egy SS-tiszt, hogy, mint orvost, külön la­kásba tesznek, és családommal együtt lakhatom. Erre hangosan nevetni kezdett, és azt válaszolta, reméli, ezentúl nem fogok egy szót sem hinni a né­meteknek, mert az szemenszedett hazugság. „Ha családod nincs itt, akkor nem is fogod őket többé látni." Sajnos, nagyon is igaza volt, sohasem láttam többé őket. , Vissza kell térnem a fürdőnek nevezett helyi­ségre, ahol teljesen meztelenre vetkőztettek olyan helyiségben, ahol férfiak is járkáltak. Hajunkat nul­lás géppel lenyírták, testünk minden szőrzetét el­távolították, utána dezinficiáló [fertőtlenítő] folya­dékkal lemostak. Azután a tus alatt megmosakod­tunk, törülközőnk nem volt, azon vizesen, mezte­lenül, a legtöbbjének megengedve, hogy cipőjét megtartsa, kikergettek az udvarra, és az onnan kb. száz lépésre lévő ruharaktárba mentünk be, ahol mindenki kapott egy szál ruhát, fehérneműt nem. Azután az udvaron ötös sorokba felállítottak, majd a B 2. láger 4. számú blokkjában helyeztek el. Az­nap sem enni, sem inni nem kaptunk. Még aznap délután miskolciakat és győrieket hoztak be úgy, hogy egy 5-600 embert befogadó barakkban 1350­en laktunk. Természetesen lefeküdni nem lehetett, ahhoz nem volt elég hely. Éjjel 2 órakor felkeltettek bennünket, és akkor kiállítottak az udvarra zählap­pellre. Éjjeli 2-től reggel kb. 9 óráig álltunk, már a nap magasan fölöttünk volt, és amilyen rettenetes hideg volt az éjszaka, olyan melegen tűzött a nap már reggel 9 órakor. Többen elájultak a fáradtság­tól és melegtől. 9 órakor kiosztottak egy grízes pé­pet, kb. egy óra múlva keserű teát hoztak. Ez azon­ban nagyon jó volt, nagyszerűen oltotta volna szom­júságunkat, ha mindenkinek jutott volna belőle, és legalább egy decit kaphatott volna mindenki, de nem volt elegendő mennyiség, így csak az ügye­sebbek, a jobban tolakodni tudók és a termoszok­hoz közelebb állók jutottak hozzá. Az SS-nő kije­lentette, hogy ha csendben leszünk, nemsokára ivóvizet is kapunk, de ebből ne sokat igyunk, mert a vízivás - mint mondotta - nem egészséges dolog. Tényleg, a déli órákban az 1350 ember részére húsz vödör vizet hoztak. A majdnem teljes két napja szomjazó emberek mint a vadállatok, úgy vetették rá magukat a vizesvödrökre, nem tarthatta vissza őket sem az SS-nők kutyakorbácsa, sem a lengyel és szlovák zsidó lányok lécből vagy karóból készült botja. Természetesen így a víz legnagyobb része kárba veszett. Ezután a gyönyörűség után pihenjt 263

Next

/
Thumbnails
Contents