Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Lágerélet –Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései

az a kérdező, Oblath Margit vette fel, akinek speciális feladata máskülönben a hajdani pesti zsidó kórházak orvosainak megszólaltatása volt. A balassagyarmati interjúk külön érdekessége, hogy nem a DEGOB budapesti, Bethlen téri központjában, vagy Aréna úti otthonában, hanem a nógrádi megyeszékhelyen készültek. 1945. november 15én a segélyező Joint helyi irodáján hét fiatal nő gyúlt össze, hogy élményeiket megosszák Oblathtal, aki eztán további három alkalommal (november 17-én, 18-án és 20-án) egyenesen házhoz ment. Czilczer Györggyel, Schenk Erzsébettel és a Weisz család két tagjával lakásukon készülhetett - talán éppen a nyugodtabb körülményeknek köszönhetően - az átlagosnál jóval terjedelmesebb interjú. A DEGOB-jegyzőkönyvek területi aránytalanságait ellensúlyozandó (közülük négy balassagyarmatiakkal, három losonciakkal, kettő salgótarjániakkal, egy-egy pedig berceliekkel, illetve bujáki és nagyoroszi túlélőkkel készült), azokat későbbi interjúkkal, valamint egy nyomtatásban már több nyelven napvilágot látott, mégsem igazán ismert memoárrészlettel egészítettük ki. Utóbbira - az auschwitzi tábort kétszer is megjárt Davidovich Dina 1986-ban Mexikóban, 2001-ben Magyarországon, Szécsényben megjelent könyvére - azért esett a választásunk, mert máskülönben egyetlen szécsényi történetet sem ismernénk, Hídváry István salgótarjániakkal és somoskőújfalusiakkal készített inAlarm: riadó Appell: a deportáltak létszámának ellenőrzését szolgáló rendszeres sorakozó Aufseherin: felügyelőnő Bademeister: fürdőmester Blockälteste: a foglyok közül kinevezett rangidős blokkparancsnok Blockschreiber: blokkírnok Blocksperre: blokkzárlat Blokova: a deportáltak közül kijelölt női munkafelügyelő terjúinak pedig éppen legtartalmasabb részei közé tartoznak azok, amelyek Auschwitzról és a munkatáborokról szólnak. Értékük valóban felbecsülhetetlen, hiszen akkor készültek, amikor a traumáról már nyílta(bba)n beszélhettek - a rendszerváltás éveiben -, másrészt még éppen időben: az interjúalanyok közül többen nem élnek már. Olyan kései interjúkkal toldottuk meg tehát a visszaemlékezések sorát, amelyek tartalmuknál fogva még jobban hozzásegíthetnek a szülővárosukból, szülőfalujukból messzire elhurcoltak sorsának megismeréséhez. A koncentrációs és munkatáborok igen sokféle nemzetisége sajátos lágernyelvet beszélt. Emlékezetükbejói bevéstek néhány német kifejezést, gyakran hallott szláv szavakat, hogy megértsék német hóhérjaik, illetve a rangidős lengyel, cseh vagy szlovák sorstársaik parancsait. Különösen aktívan használták a táborzsargont, jellegzetes kevert nyelvet beszéltek azok, akiket közvetlenül hazaérkezésük után bírtak szóra a DEGOB munkatársai, de az évtizedek távlatából emlékezők sem nélkülözhetnek bizonyos idegen kifejezéseket, amelyek különösen összeforrtak életük legszörnyűbb emlékével. Ezeket eredeti formájukban hagytuk meg a szerkesztés során, azzal az eltéréssel, hogy a német, nagybetűs szavakat egységesen kis kezdőbetűvel és alkalmanként - forrásainkhoz igazodva - a kiejtés szerinti hosszú magánhangzókkal közöljük. Magyarázatukat az alábbi szószedetben gyűjtöttük össze. Dörgemüze: növények, zöldfélék kotyvalékából készült silány táplálék Drindli: durva vászon Flekktífusz: kiütéses tífusz Grütze: árpagyöngy Hauptarzt: főorvos Häftling: fogoly, deportált, internált Kapó: több-kevesebb kedvezményben részesülő, fegyelmező és munkairányító feladatokat ellátó deportált Kólya: deszkaláda, a lágerekben több személy fekA VISSZAEMLÉKEZÉSEKBEN SZEREPLŐ IDEGEN SZAVAK 256