Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 43. Balassagyarmatiak emlékei a nyírpespusztai dohánypajtáról - 44. Somogyi Magda visszaemlékezése a szécsényiek gyűjtőtáborára

és még azt sem tudnám megmondani, hogy hány napig voltunk ott... Csak egy színes, őrült kavalkád, ami az én emlékezetemben megmaradt. Nem sokat töltöttünk ott, úgy rémlik." Részlet Hídváry István interjújából. 43. Balassagyarmatiak emlékei a nyírj espusztai dohánypajtáról Weisz Oszkárné és Weisz Anikó: A pusztán dohánypajtákban nyertünk elhelyezést, fekvőhelyül csak igen kevés szalmát bocsátottak rendelkezésünkre. Még innen is naponta vittek be vallatni embereket. Az egyik nyomozó megjelent Deutsch főrabbinál, kényelmesen leült, szétvetette a lábát, és ezt mondotta:,Juj, de fáradt vagyok, egész éjjel vertem" - ezzel megmutatta dagadt kezét... Fiatalabb férfiakat és leányokat kivittek mezőgazdasági munkára, általában azt hittük, hogy ezzel meg is ússzuk a dolgot. Sajnos, ez a hiedelmünk nem sokáig tarthatott, láttuk, hogy valami lóg a levegőben, valami nincs rendben. Részlet a DEGOB 3552. számú jegyzőkönyvéből. Schenk Erzsébet: Nyírjespusztán egy dohánypajtában voltunk elhelyezve ezernyolcszázán, a helybeliek egy pajtában, a szemben lévőben a környékbeliek voltak. Itt már egészségügyi berendezésről szó sem volt, sem vizünk, sem rendes latrinánk nem volt. Vízért a kb. három km távolságra lévő állatitatóhoz kellett eljárni. A mosakodási lehetőség a lehető legrosszabb volt, mert a gazdaság nem akarta megengedni, hogy mosakodáshoz is abból a kútból hozzunk vizet, attól tartván, hogy a kút kimerül, úgyhogy a még távolabb eső halastóhoz kellett naponta vízért menni azoknak, akik mosakodni is óhajtottak. Sem gyógyszerről, sem kötszerről, sem pedig olyan helyiségről, ahol egy fertőző betegség megjelenése esetén el lehetett volna helyezni a betegeket, gondoskodás nem történt. Mialatt Nyírjespusztán tartózkodtunk, két szülés fordult elő, az egyik ott bonyolódott le a pajta porában, de anya és leánykája még egészségesen ért ki Auschwitzba, hogy a gázban elpusztítsák őket. A másik szülés, legerélyesebb intervenciómra, a nyírjespusztai gettótól tíz-tizenöt lépésre lévő béreslakás szobájában történt. Ott-tartózkodásunk ideje alatt egy hatvanéves hölgy előttem ismeretlen kábítószerrel megmérgezte magát. Bejelentésemre mentőautó jött ki érte, de mire kórházba került, meghalt. Részlet a DEGOB 3551. számú jegyzőkönyvéből. 44. Somogyi Magda visszaemlékezése a szécsényiek gyűjtőtáborára Ebben a hodályban a megaláztatásunk az eddigieknél, „magasabb" szinten történt. A családot (férfiakat, nőket vegyesen) egy-egy sarokban még egyszer ellenőrizték: a törvényt kijátszva nem rejtettek-e el maguknál valamilyen értéket, és mégiscsak magukkal hozták be nem szolgáltatott kincseiket. A testi motozás a következőképpen zajlott. Le kellett meztelenre vetkőznünk, a mi családunkat a Szécsényben mindenki által Gólya néninek hívott szülésznő vizsgálta meg - ma sem tudok elérzékenyülés nélkül gondolni őszinte emberségére, és arra, hogy kelletlenül tett eleget a parancsnak. Tehát vetkőztünk. A kisöcsém előtt, akinek ma is látom a szemét, iszonyat 187