Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
A holocaust elszámított „racionalitása” - Ékszerek, műkincsek sorsa
lekedés nélkül, még az illetékes pénzügyigazgatósághoz való bejelentés előtt kötelesek voltak a Pénzintézeti Központhoz tartozó valamely pénzintézetnél letétbe helyezni. Egyedül a jegygyűrűk maradhattak a házasfelek ujjain - feltéve, hogy drágakő vagy igazgyöngy nem ékesítette azokat. 103 Az újabb megaláztatások mellett tovább keserítette a zsidóság életét néhány szélsőséges irigyük magatartása: „A zsidók tulajdonában lévő aranytárgyak beszolgáltatási rendelete értelmében természetesen az aranyórákat is be kellett szolgáltatni. Kifogás tárgyát képezi, hogy egyes zsidók az aranyórák beszolgáltatásánál azokat szerkezet nélkül adták be, és ezáltal az arany használati értékét lényegesen csökkentették" - méltatlankodott egy losonci újságíró már április végén 104 Megkezdődtek a bejelentések és kezdetét vette a zsidó értékek utáni vadászat. Eleinte a rosszakarók fülesei nyomán rontottak a rendőrök a zsidó otthonokba, s tartottak házkutatásokat, aztán a gettóban, a gyűjtőtáborban, majd a deportálás előtti órákban, sőt, még az Auschwitzba tartó vagonokban is módszeresen rabolták meg a tehetetlen zsidóságot. 105 Losonc nyugalmazott zsidó orvosára, Reinfeld Bertalanra április 22-én törtek a rendőrkapitányság emberei, s miután némi ezüstneműt - egy étkészlet darabjait - találtak lakásában, árdrágító visszaélés (áruelrejtés) bűntette miatt rögvest nyomozást indítottak ellene. Az eljárást csak akkor szüntették meg (május 30-án), amikor sikerült tisztáznia magát: Az értékeket egy salgótarjáni rokona még 1943 szeptemberében vitte hozzá megőrzésre, „mert Salgótarján légoltalmi parancsnoka egyik előadásán azt ajánlotta a jelenlévőknek, hogy értékesebb holmijaikat az esetleges légitámadások elől lehetőleg vigyék olyan helyre, ahol azok kevésbé vannak kitéve a légitámadások veszélyének." 106 (•76.) A „zsidó aranyművesek, órások üzleteinek lezárását" április 15-én rendelte el az alispán a megyében. Salgótarjánban április 17-én hét városközponti üzlet kulcsai kerültek az aljegyző fiókjába, 107 s hat órásmester már két nap múlva kérelmet intézett az alispánhoz: miután eladásra már úgysem kaphatnak órákat, legalább javító munkájukat hadd folytassák. Indoklásuk szerint - amely előrevetíti a zsidóság kiiktatásával a gazdasági élet számos területén hamarosan felbukkanó zavarokat - Salgótarján két keresztény órásmestere bizonyosan nem elegendő a kereslet kielégítésére. (Egyikük 73 éves, a másik a fronton szolgál.) Beadványuk sokáig elintézetlen maradt, s május 31-én csak ennyit jegyeztek külzetére: „Irattár!" A bejelentett zsidó ékszerek (amelyek a pengőben mérhetőn túl minden bizonnyal magas eszmei értékkel is bírtak) morbid módon mutattak a takarékpénztári formanyomtatványokon (dőlttel a kitöltendő részeket szedtük): „Salgótarjáni Takarékpénztár Salgótarján, 1944. április 29. Fekete Nándorné Kohn Gizella úrnő, Kisterenye. Van szerencsénk tisztelettel értesíteni, hogy az 1600/1944. ME sz. rendelet értelmében letett 1 db arany nyaklánc medállal, 1 db arany köves gyűrű 1 pár arany függővel becses számláját elismertük. Teljes tisztelettel: Salgótarjáni Takarékpénztár." 108 A büntetéstől félve a zsidó drágaságokat őrző keresztények is sorra tették meg nyilatkozataikat, mások pedig zavarodottságukban, leginkább irigységből feljelentették azokat, akik szerintük megpróbáltak kibújni a bejelentési kötelezettség alól. A salgótarjáni és környékbéli zsidókat éppen átköltöztették a gettóból a bányaistállóba, amikor a keresztény Lichtner Antal elszánta magát, s levelet írt a polgármesternek: március utolsó napjaiban „Römer Zoltán órás azt mondotta, küldjem el a fiamat, és küld nekem valamit, és nekem adja ajándékba, minden ellenszolgáltatás nélkül. A fiammal ekkor 70 db, azaz hetven darab különféle kis karórát, kettő db virágvázát és egy kis alpaka kazettát küldött." A hivatal tisztviselői egy percet sem késlekedtek, az értékekről még a bejelentés napján leltárt vettek fel, s az ügyet június 12-én a csendőrség nyomozóosztályához továbbították. 109 103 1600/1944. ME számú rendelet, 1. § (3) bekezdés és 5. §. A rendeletet közli: Vértes 284-293. p. 104 Losonci Hírlap, 1944. április 30., 3. p. 105 A csendőri vallatásokról, motozásokról Id. a kötet előző fejezeteit. 106 NML VII. 1.1552/1944.10-11. p. 107 NML V. 183. a) 6602/1944. 108 A dokumentum Fekete László tulajdona. Segítségét ezúton is köszönjük. 109 NML V. 183. a) 9549/1944. (Tévesen 9459. szám alatt.) 104
