Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

A holocaust elszámított „racionalitása” - Ékszerek, műkincsek sorsa

A Nógrádban beszolgáltatott értékek tulajdonképpeni sorsáról (külföldre szállításukról, a nemesfémek beolvasztásáról stb.) nincs elegendő ismeretünk, s aki a vészkorszak túlélőjeként keresésükbe fogott, nem sokszor bukkanhatott nyomukra. {>77.) Persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy minden bizonnyal tekintélyes mennyiségű ékszert, drágaságot mégis csak sikerült biztos helyre menteni. Volt, aki ismerősökre bízott, vagy megpróbált eladni egy-két dolgot, és volt, aki leleményesen rejtekhelyet keresett a lakásban, vagy éppen az erdőben.

110 1944. május 25-én, 1830/1944. szám alatt jelent meg az a miniszterelnöki rendelet, amely a zár alá vett műtárgyak számbavételéről és megőrzésének módjáról szólt. Az 5. §-ban meghatározták, pontosan mit is kell műtárgynak tekinteni, a VKM felügyelete alatt pedig külön műkincs-kormánybiztost neveztek ki Csánky Dénes festőművész, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója személyében.

111 (A dolog érdekessége, hogy a zsidók anyagi és vagyonjogi ügyeinek megoldására kinevezett kormánybiztos hivatalát csak jóval ezt követően, június elején hozták létre.)

112 A nógrádi sajtó nagy lelkesedéssel és bizakodva fogadta Csánky kinevezését: „A Losoncon is közszeretetben álló Csánky Dénes, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója lett a zsidó műkincsvagyon kormánybiztosa. A zsidó műkincsvagyon államtulajdonba megy át. Ennek egy részét az állam javára már le is foglalták... Losoncon is igen sok városi és nemzeti vonatkozású műkincs volt zsidók tulajdonában. Ezekből a műkincsekből sürgősen városi múzeumot kell létesíteni. Ezzel a kéréssel forduljon a Kármán József Irodalmi és Művészeti Társaság Csánky Dénes főigazgatón keresztül a kultuszkormányzathoz, aki a kérést mindenesetre pártolni fogja. A nagy kulturális múlttal rendelkező Losonc így végre komoly értéket képviselő múzeumhoz jut."

113 A losonciak bizodalma nem is volt alaptalan: „az összegyűjtött műtárgyak szétosztásánál azt az elvi álláspontot kívánom képviselni, hogy a vidéki anyag lehetőség szerint helyi múzeumokba jusson. Valószínűnek tartom azt is, hogy a zsidó műtárgyak birtokbavételéért térítés nem fog járni" - juttatta kifejezésre úton-útfélen is a buzgó kormánybiztos.

114 Losoncon valóban a vármegye tekintélyesebb, többek szerint egyetlen komoly zsidó műkincsgyűjteménye várta sorsát. Itt volt Nógrád egyedüli kollekciója, nevezetesen Sacher Imréé, amelyet maga Csánky is számon tartott. (Felkérésére dr. Sipos Lajos gimnáziumi igazgató lett Csánky megbízottja.) A Benczúr-, Rudnay- és Barabás-festményeket is tartalmazó gyűjtemény szemlézésére saját emberét küldte fel Budapestről a kormánybiztos, sőt, ő maga is elutazott miatta Losoncra. Csak később derült ki, hogy Sacher a műkincsek egy részét még az ország megszállása előtt a fővárosba szállíttatta és elárvereztette. Úgy tűnik, Losonc nem hozott szerencsét: hiába futott a másik, értékesnek vélt losonci gyűjtemény után is. A zsidóság vagyoni kifosztásának szervezetlenségét, vagy éppen túlszervezettségét világosan láttatja, hogy a helyi pénzügyigazgató egészen egyszerűen nem engedte őt Gárdony Pál huszonhat ládát megtöltő értékeinek közelébe. A gomba módra szaporodó jogszabályokat ugyanis már meghozóik sem látták át, s a műkincskormánybiztosság országszerte hatásköri nézeteltérésekbe keveredett a pénzügyigazgatóságokkal. Nemcsak Csánky, hanem a velük kapcsolatban ál110 Harminc éve „szüleink Salgótarjánban éltek, és ingóságaikat a Salgótarján határában, jelenleg az Állami Erdőgazdaság kezelésében lévő erdőségben rejtették el" írta 1974 nyarán New Yorkból Keller László, azt kérve, hadd kutassa fel az elrejtett értékeket. NML XXIX. 553. a) Ipolymenti Erdő- és Feldolgozó Gazdaság. Főnöki irattár, 4/1945. Az iratra Ihász József hívta fel a figyelmet. 111 Magyarországi Rendeletek Tára 1944, BM, Budapest, 1944.240.1830/1944. ME számú rendelet, 797-800. p. A műtárgynak tekintendő értékek hét nagy típusát különítették el, amelyek az alábbiak voltak: szépművészeti, népművészeti, iparművészeti, régészeti, történeti műemlékek, természettudományi emlékek, végül levéltári és könyvtári anyagok. Uo. 799. p. 112 Kádár Gábor - Vági Zoltán: Művészet és népirtás. A Műkincs-kormánybiztosság működése és a magyar zsidó műtárgyak elrablása, külföldre hurcolása, 1944-1945. In: Küzdelem az igazságért... 317-356. p. Hivatkozott rész: 321-322. p. 113 Losonci Hírlap, 1944. május 21., 3. p. 114 Az idézett mondatokat Zala megye főispánjának címezve vetette papírra a Göcseji Múzeum létesítése ügyében, 1944. június 16-án. Együttélés és kirekesztés... 461463., 464-465. p. 105