Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

A holocaust elszámított „racionalitása” - Üzemek és üzletek elvétele

Mindeközben Balassagyarmat képviselő-testülete Vannay polgármester előterjesztésére azt kezdeményezte, hogy a zsidó üzletek árukészletének negyedét a fronton harcolók családtagjainak „utalják ki". (•ÓS.) Hogy kiutalás alatt pontosan mit is érthettek, nem tudni. A magyar kormány mindenesetre már áprilisban leszögezte: a redisztribúció nem történhet ellenérték nélküli ajándékozások formájában, mert az súlyos inflációhoz vezethet, a hitelélet és az egész államháztartás összeomlását okozhatja.

76 A zsidó vagyonok megszerzésének másik sajátos útját jelentették az úgynevezett elperlések. A hajdan tehetősebb, Auschwitzba hurcolt és ott meggyilkolt, esetleg munkaszolgálatosként ismeretlen helyen tengődő zsidók ellen olyan pereket indítottak, amelynek tárgyalásain az alperes nyilvánvalóan nem jelenhetett meg, a kirendelt ügygondnoknak pedig eszében sem volt az érdekeit képviselni, (•óó.) A nyilaskeresztes párt helyi szervezeteinek tagjai, egyszerű munkásemberek számos esetben kapták feladatul: vegyenek részt a zár alól feloldott zsidó készletek kiárusításában, kiutalásában. (•67., 68.) A későbbi igazolóbizottsági eljárások és népbírósági perek hemzsegnek az ilyen esetektől. Ezek közül néhány városi (salgótarjáni) példa: Blaskó Gyula 26 éves gyári munkás a párttól kapott megbízásból zsidó üzletek készletét osztotta szét, valamint a Fő utcai raktárak kiosztásában segédkezett. Pacsmár József 31 éves géplakatos a Friedmannféle üzlet kiárusítója, az ugyancsak nyilas párttag Farkas Ferenc (44 éves acélgyári munkás) „megbízást kapott egy alkalommal egyik zsidó üzlet árukészletének kiosztására, erre azonban nem került sor, mert előző éjjel az üzletet kirabolták."

77 A lakosság elégedetlenségét, türelmetlenségét, jogos vagy beteges bizalmatlanságát más tényezők is tovább fokozták. Mihelyt átszállították a zsidóságot a gyűjtőtáborokba, fosztogatók surrantak az üresen maradt gettók lezárt lakásaiba. „Még mielőtt eltávoztunk volna, megindult a gettóbeli zsidó lakások fosztogatása. Élelmiszereket, elmozdítható tárgyakat stb. még láttuk, amikor vitték az elhagyott házakból, sőt magam is láttam, amikor a felügyeletünkkel megbízott csendőr bement egy lakásba, és ott a szekrényeket kinyitogatva zsebeit telerakta cigarettával, zsebkendővel és női selyemharisnyával" - mesélte a balassagyarmati orvosnő, Schenk Erzsébet 1945-ben.

78 A megyeszékhely gettójában őrzött ingóságok elszállításával kapcsolatban nem alaptalanul érkezett június 5-én panasz az alispánhoz:

79 a lakosság a saját szemével láthatta, amint először a németek, aztán a magyar „hivatalos közegek", illetve az ott dolgozó helybéliek egyre kurtítják a zsidó vagyont. (•69.) A jelenség persze nem csak Balassagyarmat sajátossága volt. Salgótarjánban -jó hónappal a zsidóság deportálása után - egy rendőr halálosan megsebesítette az előle menekülő Bulik Mártont, akit a Kissomlyó utcában, a volt gettóban kapott tolvajláson.

80 Volt, aki félelmében szolgáltatta be az ilyen-olyan utakon birtokába került zsidó vagyonokat, s bizonyosan akadt olyan is, aki mintegy illendőségből, példamutatóan cselekedett így (^70.), de a fentebbi, illegális magatartás sem lehetett elhanyagolható. A zsidók elhagyott lakásaiban és boltjaiban, műhelyeiben leltározó alkalmazottakra gyanakodva, mi több, vádaskodva néztek a többiek, s árgus szemekkel figyelték tevékenységüket. „Az utóbbi napokban a zsidó vagyon számbavételével és rendezésével kapcsolatban különböző hírek keringtek a városban. Zsidó vagyonból származó gyűrűket, karkötőket véltek egyes személyek ujjain, karján látni, melyeket az illetők azelőtt sohasem hordtak. Beszélik, hogy a zsidó vagyon rendezésénél egyes alkalmazottak a legrosszabb ruhákban mentek a gettóba, és jó ruhában távoztak. Az egyik alkalmazotton felfedezni vélték az egyik zsidó nő angórapulóverjét. Beszélik, hogy a vagyonosabb zsidó nők perzsa stb. bundái, ezüstrókái nem volnának leltárba véve. Szeretnénk elhinni, hogy ezek mind csak pletykák, de tudjuk azt, hogy ha a pletykák szájról szájra járnak, úgy a tizedik szájnál már teljesen elferdítve kerülnek a közvéleménybe. A közvélemény megnyugtatására talán célszerű lenne, ha ezen jelenségeket illetékesek kivizsgálnák, és a közvéleményt megfelelően megnyugtatnák" - figyel76 Ungváry 6. p. 77 NML XXV. 1. b) 95/1945., 10/1945,125/1945. 78 DEGOB, 3551. számú jegyzőkönyv. 79 Alispáni iktatószám: 11034. 80 Horváth István: Holocaust: Salgótarján 1944. (3. rész) A megosztott város. Új Nógrád, 1990. július 3., 4. p. 100