Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

A holocaust elszámított „racionalitása” - Üzemek és üzletek elvétele

temberben a zsidó üzletek megnyitása, kiárusítá­sa került végre napirendre, egy újabb probléma borzolta a kedélyeket: a keresztény kereskedők hi­ánya. Kunder Antal szakminiszter június elején úgy tervezte, hogy ha csak lehet, nem szaporítja a számukat, inkább az országban való arányos szét­szóródásukat, vagyis áttelepülésüket szorgalmaz­za. 68 Ősszel azonban megteltek a sajtó hasábjai a ke­resztény kereskedelmi tanfolyamok hirdetései­vel. 69 A korai propaganda ellenére egyre világosab­bá vált az is, hogy a zsidók eltávolításával koránt­sem szűnt meg sem a feketepiac (mint ahogyan azt Endre László hangsúlyozta nagy örömmel még jú­nius végén), 70 sem a háborús élelmiszerhiány. (•64.) A rendelkezésre álló források azt sejtetik, hogy a ruha- és textilhiány akkor kezdett súlyossá vál­ni, amikor 1944 őszén végre lekerült a lakat a le­zárt zsidó üzletekről. „Az illetékes kormányzati té­nyezők intézkedésére az elmúlt napokban meg­kezdték a zsidó vagyonok felhasználását. Első­sorban vonatkozik ez a lezárt zsidó textilüzletek­re, amelyeknek készleteit a molyosodási veszély miatt kellett elsőnek igénybe venni és szétosztani. Intézkedés történt az irányban is, hogy a leltáro­zott és lezárt zsidó textilkereskedések árukészle­tét csakis a legjobban rászorultak kaphassák meg. Elsősorban a bányamunkásság kap ezekből a tex­tilárukból, mert nekik van a legnagyobb szükségük ez idő szerint textilanyagokra" - tájékoztatta olva­sóit Salgótarján hetilapja. 71 „A keresztény Magyar­ország legnagyobb gazdasági szervezete, a Baross Szövetség", amely negyedszázada harcolt a „zsi­dómentes gazdasági életért", 72 mérhetetlen buzga­lommal és segítőkészséggel vetette bele magát az új feladatokba. Salgótarjáni csoportjuk októberben vállalatvezetőket ajánlott az elhagyott textilüzletek élére, s javaslatot terjesztett a polgármester elé a zárolt áru elosztásának mikéntjéről. 73 Elképzelése­ik szerint - amelyek további sorsáról sajnos nincs tudomásunk - az árukészletet a szövetség saját tex­tilosztálya vette volna át, hogy azt arányosan el­ossza a textilkereskedők között, az átvétel napján pedig készpénzben fizessen. A Baross Szövetség mellett az ONCSA is részt vett a textiláruk, ruha­félék szétosztásában. Szeptember vége táján erdé­lyi menekültek segélyezését szorgalmazták a zsi­dó textilárukból, majd éppen egy hónap elteltével egy másik kérvényt írtak az alispánnak, szintúgy a „zsidók által elhagyott ruházati cikkek" ügyé­ben. 74 Miközben megkezdődött a bolti készletek és a lefoglalt személyes ruhaneműk újraosztása, a le­rongyolódott zsidó munkaszolgálatosok hiába kér­tek pótöltözéket a saját (!) tulajdonukból: „Kérem értesítését, hogy nem volna-e lehetséges, hogy az alul megnevezett kisegítő szolgálatosok családjai­tól lefoglalt ruházati cikkekből kaphatnánk egyes múlhatatlanul szükséges ruhadarabokat - írta Rát­ky polgármesternek a Magyar Királyi XI. Közérde­kű Munkaszolgálatos Zászlóalj 2. félszázadának vezetője a salgótarjáni Lővy Lajos és Bogenglück Imre nevében október 3-án -, annál is inkább, mert e nélkül nevezettek a téli évszakban szolgálatkép­telenek lesznek." A megyei pénzügyigazgatóság­hoz áttett kérvényre Rolkó Sándor pénzügyőri fő­felügyelő így válaszolt: értesítsék a kérelmezőket, hogy „a zsidók anyagi és vagyonjogi kérdéseinek megoldására kirendelt kormánybiztos 1944. évi au­gusztus hó 21-én kelt 3900/1944. számú értesítése alapján a zsidók által elhagyott, vagy őrizetükből, illetőleg rendelkezésük alól egyébként kikerült ruházati cikkek az egyes tárcák között %-osan let­tek felosztva, így nevezettek kérelme itt nem telje­síthető, hanem csak a Honvédelmi Minisztérium foganatosíthatja." 75 68 NML XV.24. 41. 69 Salgótarjánban lásd például: A Munka, 1944. szep­tember 30. 70 Braham 828. p. „Gazdasági vonalon eltűnt a feketepi­ac, a fekete árak mélyen estek. A piacokon majdnem áru­bőség mutatkozik, a kínálat a maximális árakon mozog, sokszor még ezek alatt is keresik a vevőt. Az uzsora és ennek kísérőjelenségei megszűntek" - állította Endre. 71 A Munka, 1944. szeptember 23., 3. p. 72 Együttélés és kirekesztés... 446-447. p. 73 Egy levelükben a Friedmann testvérek textilkereskedé­sébe a cég régi alkalmazottját, Szénássi Istvánt, Schvarc Ferenc cégéhez Zvada Ödön fűszer- és gyarmatáru-ke­reskedőt javasolták. Emellett megemlítették, hogy Bics­kei Miksa, valamint Berkovics József festékkereskedők zárolt festékét a szakmabéli Porszász János szívesen át­venné és ki is fizetné. NML V. 183. a) 12636/1944. 74 Alispáni iktatószámok: 16594. (szeptember 25.), 18013. (október 25.). 75 NML V. 183. a) 16139/1944. 99

Next

/
Thumbnails
Contents