Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. b. A majorsági szántógazdálkodás

ban, az eladott árpa mennyisége 1727-től vált egyre számottevőbbé, a búzáé és a rozsé viszont 1734-től. (II. 1. c. táblázat) Az uradalom azonban nemcsak eladásra szánta gabonáját. Az uradalmi alkalmazottak fizetését alkotó természetbeni juttatások egy részét is a gabona alkotta. A kétszereskészlet nagy része az uradalom által fizetettekhez került, a búzából és a rozsból pedig 1734-től kaphattak nagyobb mennyiséget, miközben nem volt jelentős az így felhasznált zab. A rozsból pálinkát készítettek, az árpából pedig sört. A zabnál a majorsági állatok fogyasztása, olykor a földesúr igénye jelentett fontos kiadási tényezőt. Az árpából 1727 után került jelentősebb mennyiség az állatokhoz. Mindezek fényében a divényi uradalom számára a majorsági szántógazdálkodás kitüntetett helyen állhatott.

213 (VI. 1. 2. a., VI. 2. 2. a., VI. 3. 2. a., VI. 4. 2. a., VI. 5. 2. a. táblázatok) A majorsági szántókon termett gabonát néhány esztendőben összevonták a dézsmából származó terménnyel, ezért 1687-1743 között mindössze 23 évben lehetséges a majorsági gabona mennyiségének és összetételének vizsgálata. A földművelés sajátossága azonban, hogy évenként változó nagyságú lehet-lehetett az időjárás kedvező vagy kedvezőtlen viszonyaival szoros összefüggésben az akár egy adott területről begyűjtött gabona mennyisége is.

214 Ezt a tényezőt azzal lehet valamelyest kiküszöbölni, hogy a majorsági gabonatermés mennyiségének elemzéséhez viszonyítási pontokként választjuk az uradalom parasztságának terméseredményeit. A parasztoktól beszedett dézsma, gyakorlatilag a tizedgabona nagysága nem mutatja a parasztság által megtermelt gabona teljes mértékét, de annak meghatározott részét igen, amelynek segítségével kiolvasható az időjárás hatásától függetlenített tendenciák. (VI. 1. 1., VI. 2. 1., VI. 3. 1., VI. 4.1., VI. 5.1. táblázatok) A paraszti és a majorsági gabonahozamban kimutatható tendenciák az 1710es évek kivételével hozzávetőleg azonosak voltak. A paraszti gazdaságokban betakarított gabona mennyisége emelkedett 1721-ig még a Rákóczi-szabadságharcot közvetlenül követő években is, majd az 1720-as években a szárazság miatt a gabona hozama érzékelhetően visszaesett, s csak az 1730-as évek közepe táján nőtt többszörösére a paraszti kezelésben lévő szántókról az uradalmi magtárba bekerült gabona mennyisége. A majorsági termesztésű gabona esetében is hasonló jelenségeket figyelhetünk meg, csupán a Rákóczi-korszakot követő időszakban mutatkozott különbség, ekkor ugyanis a paraszti eredetű gabona mennyiségének trendjétől eltérően a majorsági gabonatermés később, csak 1721-ben érte el a megelőző századi értékeit. A döntő különbséget tehát az uradalmi parasztság és a majorsági gabonatermelés között abban találhatjuk, hogy a majorsági termelés a szabadságharc alatt teljesen megszűnt, s azt követően igen lassan regenerálódhatott, míg a parasztgazdaságok termelése tovább folytatódhatott 1703 után is, ezzel magyarázhatóak a szabadságharcot követő évek 213 A továbbiakban is használt forrás: MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadások 1687-1766. 214 Wellmann, 1979.128. 96