Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. b. A majorsági szántógazdálkodás

magasabb értékei. Idevágónak érezhetjük tehát Éber Ernő megállapítását, aki szerint a „háborús pusztítást szenvedett országrészeken az egyszerűbb szerkezetű jobbágyi gazdálkodás hamarabb helyrezökkent azelőtti kezdetleges formájába, mint a bonyolultabb majorsági (uradalmi) üzem".

215 A különféle gabonafajták termesztésére (pl. vetésére, aratására, a gabona tárolására) vonatkozó utasítások nem kerültek elő a divényi uradalom iratanyagából, ám néhány kérdés megválaszolása mégis lehetséges a számadáskönyvek pénz- és természetbeni elszámolásai alapján. A vetés természetesen a gabonatermesztés fontos állomása volt. Már az 1686-os esztendőből ismert, hogy 351 kila vetőmagot vetettek el majorsági földbe.

216 A XVII. század végén az uradalmi majorság földjébe 217-522 kila vetőmag került. A Rákóczi-szabadságharc idején a majorsági szántókat nem művelték. Azt követően fokozatosan újból nőtt a vetőmag-felhasználás, mégis 1731-ig nem érte el a 168 kilás határt, csak 1734-1743 között vált 463-510 kilányivá. A majorsági vetőmag mennyisége Zichy I. Ferenc idején jelentősen megemelkedett, ekkor vált az eladott gabonából származó pénz is egyre számottevőbbé a korábbiakhoz képest. 1759-ben 1130 pozsonyi mérő, 1765-ben pedig már összesen 2356 p. mérő vetőmagot különítettek el. A vetésterület az 1780-as években meglehetősen összeszűkült a korábbiakhoz képest, hiszen 1789-ben 462 p. mérő gabonát vetettek el.

217 A majorsági szántók gabonatermésének összetételében bizonyos változások figyelhetőek meg az 1687-1743 közötti időszakban.

218 A kezdő években rozst, árpát és zabot, majd a búza és a rozs keverékét, a kétszerest termesztették rozs helyett. A XVII. század végén a megtermelt zab mennyisége nagyjából azonos volt, a rozsé ellenben fokozatosan csökkent, s 1691-től a kétszeres teljesen kiszorította a rozst a földesúri kezelésben lévő földekről. A Rákóczi-szabadságharc utáni újrakezdés idején a majorságban előállított gabona összetétele nem változott, maradt a kétszeres, az árpa és a zab termesztése egészen 1721-ig, amikor megjelent egymástól elkülönítve a rozs és a tisztabúza is. Az előbb vázolt gabonaszerkezettel írható le az 1730-as évekig a majorsági termelés, bár az aszályos 1720-as évek második felében a búza helyét időlegesen elfoglalta a kétszeres. Az 1720-as évek 215 Éber, 1961. 71. 216 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 454. No. 4., 1686. 217 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadások 1687-1766.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 24. Az 1765. évi számadás; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12/a. urbarialis conscriptio, 1759.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 273. No. 4. Az 1789. évi számadás a természetbeniekről. A továbbiakban a fenti esztendőkre vonatkozó adatok a megnevezett forrásokból származnak. 218 A kétszeres esetében a vetőmag éves mennyisége a XVII. század végén 120-281,5 kila volt, a XVIII. században pedig 35-80 kila. A búzából vetésre szánt mennyiség 1731-ig a 100 kilát sem érte el, 1734-től azonban 260-308 kila között mozgott. A rozsvetőmagkiadás csak az elemzett korszak végén 5-22 kila közötti mennyiségben jelentkezett, miközben a rendszeresen elkülönített árpavetőmag legföljebb 65 kilát tett ki. A zabból általában 100-200 kilát vetettek el, kivéve a Rákóczi-szabadságharc után 1731-ig, amikor ennek mennyisége 6-48 kila volt csupán. (MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadások 1687-1766.) 97