Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. b. A majorsági szántógazdálkodás

A divényi uradalom számadáskönyveiben csupán 1688-1691 között három esztendőben jegyezték fel a baromfiak számát és összetételét, ekkor a majorságban 150-300 szárnyast tartottak. A pulykák száma a három említett éven átívelő csökkenés ellenére jelentős maradt, mint ahogyan a ludak is fontos tagjai voltak a majorsági baromfiudvarnak. A tyúkokat és a kacsákat nem jegyezték fel 1689ben, ám a másik két esztendőben a tyúkok száma nagyon magas volt, míg a kacsáké igen alacsony. A baromfiakat a majoros felesége gondozhatta, ő vitte alkalmanként eladni ezeket az állatokat. A baromfiakat azonban elsősorban nem azért tartották, hogy értékesítsék, hanem azokat igény szerint a földesúr és vendégei számára vágták le. (VI. 22.1-3. táblázatok) A majorsági méhészetet a vizsgált időszak kezdetén és a Rákóczi-szabadságharcot követően 1714-ben a méhek után járó tizedből alapították, hiszen a szabadságharc idején valószínűleg az összes kaptár megsemmisülhetett. A XVII. században még akár 66 kaptár méhet is följegyezhetett a tiszttartó, de a következő században az 1719-ig teljesen kiárusított méhállomány legfeljebb évi 38 kaptárból állt. A méhek tartása azonban 1719 után már nem mutatható ki a század végéig, amely adódhatott abból, hogy ez az ágazat teljesen megszűnt, de meglehet, hogy csak nem regisztrálták ezt követően a kaptárokat. A méhészeti kedv lanyhulása azonban jól magyarázható azzal, hogy a szabadságharc után a majorsági méhek szaporodása alatta maradt az előző század végének értékeihez képest, másfelől a korábbiakhoz képest nagy mértékű volt a méhek pusztulása is a téli hónapokban. A majorsági méhház tájékán folyó méhészkedés az 1690-es években a méhesgazda felügyelete alatt állt, majd a Rákóczi-korszakot követően a komlós kezelésébe ment át, ugyanez volt azonban a helyzet 1783-ban is.

211 A méhészet a későbbiekben sem lehetett jelentős, mivel 1789-ben is csak négy kaptár majorsági méhet említettek, amelynek a fele még az adott esztendőben elpusztult.

212 A méhek által termelt mézről a tiszttartók nem vezettek számadást, de annak mennyisége minden bizonnyal csupán az uradalom belső fogyasztására lehetett elegendő. (VI. 18.1-3. táblázatok) III. 2. b. A majorsági szántógazdálkodás Az uradalom az állatokkal szemben elsősorban terményeket, azon belül is jobbára gabonát értékesített. Az eladott gabona azonban majorsági és jobbágyi eredetű is lehetett, az utóbbi a dézsma révén került a divényi központhoz. Az egyre fokozódó eladások révén a terményekből 1766-ra 10 000 forint bevétele keletkezett a Zichy-birtoknak, amelynek döntő hányadát a gabona ára tette ki. A Zichy I. Ferenc idején erőteljessé váló gabonaértékesítés előtt, vagyis 1687-1743 között gyakran vittek piacra nagyobb mennyiségű zabot, kétszerest már ritkáb211 MOL P. 707. Zichy család levéltára, 273. No. 4. Az 1783. évi fizetési lajstrom 212 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 273. No. 4. Az 1789. évi számadás a természetbeniekről 95