Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. a. A majorsági állattenyésztés
vagy a felesége árendával tartozott például az alsólendvai, a sárospataki vagy a regéci uradalmakban is. 203 Az uradalom tejtermelésének mennyisége tehát csak a természetben az uradalomhoz kerülő vaj, sajt esetében vizsgálható. A divényi uradalomban már a kezdeti évben is készítettek vajat, aminek mennyisége fokozatosan nőtt az 1690-es évekig. A Rákóczi-korszak után először 1713-ban számoltak be némi vajról, de ez nem elégítette ki az uradalom igényeit, ezért ugyanebben az esztendőben egyrészt vásároltak, másrészt a gyetvai bírótól kértek vajat az uradalom területén való legeltetésért, illetve a pusztán maradt telkek művelőitől érkezett be néhány iccényi vaj bérleti díj címén. A későbbiekben az uradalom a majorsági termelés révén önellátóvá vált a vajat tekintve. Az 1713. évet követő gyors növekedés után lassú emelkedés mutatkozott a vajkészlet terén, noha 1743-ban a korábbiakhoz képest igen kis mennyiség került feljegyzésre. A majorságban bizonyíthatóan 1734-ben állították elő a legtöbb vajat, vagyis 354 iccényit, bár 1715-ben 1555 iccét használtak föl, aminek az eredete azonban nem ismert. Az előző évből maradt vaj aránya jelentéktelen volt, amely talán elsősorban a vaj romlandóságával függött össze. (VI. 20. 1-3., VI. 21.1-3. táblázatok) Az a kérdés, hogy a vaj tehén, vagy pedig juhtejből készült-e, csupán néhány esztendőben válaszolható meg. A XVII. század végén a vajat tehéntejből állították elő, míg a Rákóczi-szabadságharcot követően kis, az 1730-as években pedig jelentős arányban a juhtej szolgált a vaj alapanyagául. Bél Mátyás leírása szerint vajat egyébként a XVIII. századi Magyarországon is „juh- és tehéntejből készítenek, az utóbbiból gyakrabban. Miután a tejet kifejték a fejősajtárba, edénybe öntik, hogy kissé leülepedjék és a tejszín a felszínre szálljon; az aludttejről aztán kanállal leszedik a tejfölt s a köpülőbe teszik át. Fenyőfából készített magas edény ez, feneke tágabb, fölfelé keskenyedik, födelének nyílásán korongban végződő nyél halad keresztül, ezzel mozgatják a tejfölt mindaddig, míg vajnak való anyaggá áll össze. Az így átdolgozott tejföl kétfelé válik: vajra és íróra. Az írót sokan megisszák hashajtónak, némelyek a sertésnek adják, a vajat pedig az asszonyok kiknek munkájával készült, vagy külön kis tartóba teszik, vagy tüstént megolvasztják. Kifőzött vajjal ugyanis inkább élnek a magyarok..." 2 ^ A másik fontos tejtermék a sajt volt, amely a vajnál később, 1689-ben jelent meg először a számadáskönyvekben, de ekkor is csupán vásárolták, s majd a következő évtől indult el a sajtkészítés az uradalom majorságában. A sajt mennyisége is lendületesen emelkedett az 1690-es évek folyamán. A Rákóczikorszakot követően, ahogyan az a vajnál is megfigyelhető volt, csupán 1713-ban jelentkezett első ízben kevéske majorsági eredetű sajt, miközben a nagyobb mennyiséget ugyancsak a gyetvai bíró szolgáltatta be a legeltetésért cserébe. A sajt mennyisége a továbbiakban is erőteljesen emelkedett, ám a szárazság következtében szénahiányos 1720-as években a sajt készítése visszaesett, majd a kedvezőtlen időszak után ismét föllendült. A későbbiekben is előfordult, hogy az uradalmon kívüli területekről vásároltak sajtot, de ez csak a pénzbeli kiadások 203 Ravasz, 1938. 58.; Csapody, 1933. 40-41.; Jármay-Bakács, 1930.46. 204 Bél, 1984.102. 92
