Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. a. A majorsági állattenyésztés

A majorsági juh- és kecskeállomány létszámának erős hullámzását a viszonylag gyakori jelenségnek számító nagyszámú elhullások okozták. Ha az uradalom teljes juhállományát tekintjük, akkor például 1714-ben az állomány 32%-a, az 1725-1726-os években 41%-a, 1731-ben pedig a nyáj 28%-a pusztult el. A juhok nagyarányú elhullása nem csupán a divényi uradalomra volt jellemző, hiszen az 1714. és az 1733. évi járványok a sárospataki uradalomban is a juhnyájak teljes pusztulását okozták.

189 Az elhullás legjellemzőbb oka a különféle járványok, a bélféreg okozta betegségek voltak, de a vetélésben, ellésben elpusztult állatok is jelentősen csökkentették a létszámot, sőt a farkasok is igen gyakran elragadták a nyájtól elszakadt juhokat, kecskéket, s 78 állat lelte halálát az 1726 júniusában pusztító tűzben. A sertések pusztulása korántsem volt olyan látványos, mint a juhok esetében, de kritikus helyzet alakulhatott ki 1714-ben, amikor az elhullott sertések aránya kiugróan magas volt, hiszen elérte a 33%-ot. A sertéseket a különféle járványok kevésbé tizedelték a juhokhoz képest éppúgy, mint más uradalmakban.

190 A juhokhoz hasonlóan a farkasok ugyanúgy elragadhattak egy-egy sertést is. Előfordult, hogy az erdőkben makkoltatott sertések elszakadtak a kondától, s őrzőik nem találták meg őket. Az 1726. évi tűzeset miatt füstmérgezés következtében, illetve a rosszul sikerült herélések miatt 16 sertés lett az enyészeté. A szarvasmarhák körében sem lehetett túlságosan nagyszámú az elhullás, kivéve az 1726-os évet, amikor az uradalom az állomány 31%-át vesztette el. A szarvasmarhák elhullásának okai valamelyest különböztek a sertésekétől, a juhokétól és a kecskékétől: járványokról nem beszélhetünk, farkas is csak ritkán okozhatott kárt a nagyobb testű állatok között, gyakori volt viszont, hogy a borjak herélésben pusztultak el. Elvétve akadt olyan jószág is, amelyik elles közben vagy vénsége miatt múlt ki. Figyelemre méltó azonban az, hogy az 1720-as években, amikor számottevően apadni kezdett az állomány, több szarvasmarha hullt el a szárazság következtében fellépő takarmányhiány miatt. Az 1726. évi tűz a marhák körében is pusztított. A járványoktól gyakorta szenvedő juhoknak már 1713-tól rendszeresen vásároltak orvosságot, néhány évben pedig meg is jegyezték, hogy gilisztakór (1719) vagy kutyák által terjesztett veszettség (1722, 1726) ellen vettek gyógyszert. Az 1720-as évek közepétől viszont néhány alkalommal beszereztek orvosságot a sertéseknek, sőt 1729-ben a borjaknak is. Az állatok gyógyszere általában a kén és a dohány volt. A sertéseket kénporral kezelték 1725-ben ugyanúgy, mint a sertéseket és a juhokat 1729-ben, vagy a juhokat 1738-ban. A borjakat 1730-ban szintén kénporral, kénsavval gyógyították. A juhok betegségének orvoslására 8 font tárnicsot is vettek 1743-ban 2 font kénsav és 6 font kénpor mellett. A dohány gyógyszerként való első említése a vizsgált számadáskönyvekben az 1734-es esztendőre tehető, amikor 5 fontnyit vásároltak a juhászok az állataik számára, majd a következő esztendőben 1 font dohány mellett 2-2 fönt ™ Ravasz, 1938. 63. 190 Ravasz, 1938. 65. 87