Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. a. A majorsági állattenyésztés
többet sohasem. 187 A paraszti gazdaságokban és a majorságban a juhok szaporodó számát a közeli gácsi posztógyár alapanyagigénye is előidézhette. 188 Az uradalom és a majorság életében két kezdő korszakról beszélhetünk, hiszen az 1684-1686 táján birtokot szerző Zichy I. Istvánnak meg kellett szerveznie a majorságot, majd pedig az uradalom területét fokozottan érintő Rákócziszabadságharc után az elpusztult allodiatúrát kellett újraindítania az akkori földbirtokosnak, Zichy I. Károlynak. Mindezek miatt érdemes megvizsgálni azt, hogy milyen eredetű állatokkal gyarapodott a majorsági állatállomány. A juhok és a kecskék esetében a korszak elején a majorsági állatállományt a jobbágyoktól beszedett kilenced és az uradalom által bérelt egyházi tized természetbeni része növelhette. A szabadságharc alatt nem vezettek az állatokról kimutatást, de juhászokkal először csak az 1711-1713-as számadáskönyv fizetési lajstromában találkozhatunk. A szabadságharcot követően azonban nem a dézsmából, hanem vásárlás révén emelték a juhok és a kecskék számát. Az uradalmi majorságban már 1687-ben is tartottak sertéseket, de a Rákócziszabadságharc folyamán sem tűnhettek el teljesen a majorságból. Erre utal, hogy az 1703-1704-es években kondást fizettek. A majorsági sertések szaporulata mellett a dézsma szerepe sem volt elhanyagolható. A sertések vásárlása nem volt túl gyakori, csak az 1715-ös és az 1728-as években került rá sor. A majorságban már 1687-ben is 22 szarvasmarhát gondoztak, több-kevesebb szarvasmarha vásárlásával majd csak a szabadságharc utáni időktől számolhatunk. Az 1717-es évben a földesúr két borjút adott a majorságba, ami igen ritka bizonyítéka annak, hogy a Zichyek törődtek az allodiatúra kérdésével, azon belül pedig a megfelelő minőségű állatállománnyal. Mindezek ismeretében elmondható, hogy a szarvasmarhák számának növekedése döntően a majorsági állomány szaporulatán múlott a sertésekhez, a juhokhoz és a kecskékhez hasonlóan. Ezen állatok létszámváltozásának tendenciáiban 1687-től 1743-ig hasonlóságok mutathatók ki: a XVII. század végén a gyarapodást, a Rákóczi-szabadságharcot követően az újbóli növekedést, az 1720-as évek második felében a visszaesést, majd pedig az állatok számának ismételt emelkedését, illetve 1738-1743 közötti apadását figyelhetjük meg. A változások mértékében azonban észlelhetőek különbségek is, hiszen az uradalom területén a juh- és kecskenyájak létszáma látványosan ingadozott, mindez nem volt jellemző a sertésekre, még kevésbé a szarvasmarhákra, amelyek létszáma sokkal egyenletesebb maradt. A juhok és a kecskék csoportja csupán néhány évben különíthető el. A Rákóczi-szabadságharcot követően, valamint az 1734-es esztendőtől kezdődően a juhállomány a kecskékénél gyorsabban szaporodott, alacsony volt a kecskék aránya a nyájban, ezzel szemben a kecskék számának jelentősebbé válása az 1720-as évek végére tehető, amikor a juhok száma csökkent. 187 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 273. No. 4. Az 1789. évi számadás a természetbeniekről; MOL P. 707. Zichy család levéltára, 273. No. 4. Az 1783. évi fizetési lajstrom 188 Horváth, 1840. 305-306. 86
