Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. a. A majorsági állattenyésztés

juhok, a kecskék, a sertések és a szarvasmarhák tartásán nyugodott. Az uradalom számadásait készítő tiszttartók a számos jószág gondos adminisztrálásával szemben kevesebb figyelmet fordítottak a baromfiudvar lakóira, ezért a méhekhez hasonlóan csupán néhány esztendőből szerezhetünk értesülést róluk. A divényi uradalom majorságához nemcsak gabonát termő szántó, hanem szőlőskert, konyhakert, komlóültetvény és gyümölcsös is tartozott. A majorsági növénytermesztésre elsősorban a szántóföldi gazdálkodás nyomta rá a bélyegét, ami miatt a kert- és szőlőművelés határozottan háttérbe szorult, sőt még az allodiatúra állatállományának ellátásában fontos széna megtermelése sem kerülhetett a gazdálkodás előterébe. Az uradalom számára fontos volt a birtok hatalmas kiterjedésű erdeje. Az erdők mellett az uradalmi települések nagy részénél elhaladó folyóvizek sokrétű hasznosítása is kimutatható a tárgyalt korszakban. III. 2. a. A majorsági állattenyésztés A majorsági állatállomány legfontosabb tagjai 1687-1743 között a juhok és a kecskék egymástól legtöbbször el nem választható csoportjai, valamint a szarvasmarhák és a sertések voltak. A legnagyobb létszámúnak a juhnyájat tekinthetjük, miközben a sertések és a szarvasmarhák száma jóval a juhoké alatt maradt. A majorsági juhnyájat, amelyhez kecskék is tartoztak, 100-797 állat alkotta, amely évente 44-197 báránnyal, kecskegidával növekedett. A majorsági konda sertésszáma 20-176 között ingadozott, amelyhez évenként 5-72 malacszaporulat társult. A szarvasmarhák 7-97 állatból álló csordája általában évi 8-23 borjúval gyarapodott. Az 1703-1711 közötti időben nem rögzítették ugyan az állatok számát, de egy minimális sertésállomány lehetett ekkor is, hiszen az uradalom kondása fizetést kapott. A csorda 1789-ben 115 állatból, köztük 2 bikából és 64 tehénből állt. A juhnyájban ekkor 11 kost és 434 anyajuhot, összesen pedig 901 állatot tartottak, miközben az uradalom majorságában 131 kecskét és 140 sertést gondoztak. (VI. 13.1.1-3., VI. 16.1. a.-3., VI. 17.1-3. táblázatok) Ha az 1789. évi állományt összevetjük a század első felének legnagyobb értékeivel, akkor elmondhatjuk, hogy a XVIII. század végére a sertések száma kisebb lett, mint a század első felének legmagasabb létszáma, némelyest nőtt viszont a szarvasmarháké, s jelentősen emelkedett a juhoké és velük együtt a kecskéké. A század végére tehát a juhászat vált jelentőssé az uradalom majorságában, amit igazol a juhszám emelkedése 1789-ig, másfelől az 1783-as évi fizetési lajstromban a juhászok nagy létszáma is a juhászat felértékelődésére utalhat, hiszen ekkor 23 pásztort jegyeztek föl, míg a XVIII. század első felében 7-nél béli számadások voltak, ezért a továbbiakban ezek jelzetét nem adjuk meg, csak a későbbi időkre vonatkozó különféle forrásokéit. (MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadások 1687-1766.) 85