Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. f. Az uradalom családi gazdaságai

A kereseti lehetőségek 1759-re megszaporodtak, ám az özvegyi és egygazdás gazdaságok ebből a szempontból is hasonlóan viselkedtek. A tárgyalt idő alatt ezeknél a családoknál megnőtt a gazdaságokon, sőt a mezőgazdaságon kívüli foglalkozások számaránya, ezzel szemben a nagycsaládok esetében ez a nullára csökkent. A kereseti lehetőségekben bekövetkezett változások gazdasági téren azt jelentették, hogy a paraszti gazdaságokból élők mezőgazdasági jellegű javai meghaladták a kézművesekét, a pásztorokét, akik kevésbé foglalkoztak a nagyobb családi munkaerőt lekötő szántógazdálkodással. Mindezek miatt a nagycsaládok sajátossága az özvegyi és az egygazdás családokkal szemben a telkes gazda státus, valamint a kizárólag mezőgazdasági üzemükből élők tendenciájának nagymértékű felerősödése volt. (1.12. táblázat) A munkaerővel való ellátottságot tekintve is vizsgálhatjuk a paraszti üzemeket. Az 1736-1759 között eltelt időben a gazdákhoz tartozó férfiak száma 13%kal csökkent, mégis az egyes nagycsaládok átlagos férfi száma a gazdák nélkül 4,66-os értékről 5,91-ig emelkedett, miközben az egygazdás üzemekben, még inkább pedig az özvegyi gazdaságokban csökkent a férfiak száma. (1.14. táblázat) A férfiak életkorának összetételét tekintve az özvegyi és az egygazdás üzemek hasonlóan változtak a nagycsaládokban végbement folyamatokkal ellentétben. Az özvegyasszony által vezetett gazdaság nem jelentette azt, hogy nem volt felnőtt férfi a családi gazdaságban, sőt ezzel ellentétes fejlődés érvényesült az elemzett időszakban. Míg 1736-ban az ilyen üzemekben élő férfiak 69%-a, addig 1759-ben csak 50%-a volt 15 év alatti, gyarapodott tehát a produktív korúak részaránya, de némileg még a 24. életévüket betöltötteké is. Az 1736-os esztendőben két özveggyel még egy-egy vő is dolgozott. Az özvegyi gazdaságokban is fontos szerep jutott a férfimunkaerőnek, hiszen máshol szintén „nyomorúságra is jut az özvegy, ki munkabíró fiú híján nem tudja továbbvinni elhalt férje gazdaságát".

182 Hasonló jelenségek figyelhetőek meg az egygazdás üzemek esetében is, a 15 év alattiak aránya 72%-ról 59%-ra esett, miközben a felnőtteké emelkedett, sőt a 24 év fölöttieké is a korábbi 7%-ot jóval meghaladó 24%-ig kúszott. A nagycsaládoknál mindkét évben kisebb arányú volt a 15 év alattiak száma, ami 64%-ról még 57%-ra is mérséklődött, noha több házaspár élt a családi gazdaság keretei között. A két másik típussal szemben a 24 év fölötti korosztály leapadt 21%-ról 12%-ra. Az 1736. évi összeírásban a földeket, az állatokat és az égetőüstöt tekintve az özvegyi gazdaságok voltak a legkedvezőtlenebb helyzetben, középen helyezkedtek el az egygazdás üzemtípusba tartozó gazdaságok, s a legnagyobb értékek a nagycsaládoknál voltak megfigyelhetők. A gazdasági javakkal való ellátottság 1736-1759 között a nagycsaládi gazdaságok és az egygazdás, illetve az özvegy által vezetett üzemek közti különbségeket erősítették a nagycsaládi típus javára. (1.15. táblázat) Az özvegyi gazdaságokban az 1736-os évet követő 23 esztendő alatt csökkentek a szántók, az irtásrétek, a kecskék és juhok, a méhek, illetve az égetőüstök át182 Wellmann, 1967. 63 81