Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. f. Az uradalom családi gazdaságai

lagértékei, valamelyest emelkedett ellenben a telki állományhoz tartozó rétek, az igásállatok, a tehenek, borjak, csikók kategóriájába tartozó patások, a méhek, valamint a szőlőterületek értékei. Az egygazdás termelőüzemekben az irtásszántók és irtásrétek, az igásállatok átlagszámai estek ugyanezen idő alatt, miközben minden más gazdasági jellemzőben kedvező javulás volt tapasztalható. A nagycsaládi gazdaságokban a szőlőt és az égetőüstöket nem számítva minden területen növekedett a nagycsaládok gazdasági előnye, amely leginkább az egy nagycsaládra jutó telki állományba tartozó szántó, az igások és a juhok, kecskék esetében mutatkozott meg leginkább. A földművelés szempontjából tehát az özvegyi gazdaságok még jelentéktelenebbé váltak, az egygazdás üzemekben élők pedig egyre kevésbé a szántógazdálkodásban láthatták jövőjüket, hiszen gazdaságukban az irtásokkal együtt az igásállatok száma is mérséklődött, a nagycsaládoknál viszont a juhászat erősödése mellett, illetve előtt a telki és irtásszántók kiterjedése jelentősen nőtt, miközben az igásállatok létszáma is gyarapodott. A mezőgazdasági termelés szempontjából tehát a nagycsaládi termelőüzemek lehettek a legjelentősebbek a munkaerővel és a gazdasági javakkal való ellátottság tekintetében.

183 A nagycsaládi termelőközösségek váltak egyébként a legvagyonosabb, legnagyobb mezőgazdasági üzemet vivő családokká tértől, időtől, etnikai csoportoktól függetlenül, hiszen a XVIII. században Gömör vármegyétől a divényi uradalmon át Sárpilisig a legvagyonosabb paraszti réteg a nagycsaládos gazdákból került ki.

184 A divényi uradalom területén sem köthető etnikai csoportokhoz a nagycsaládos termelőközösség, hiszen az mind a magyar, mind pedig a szlovák lakosság körében megfigyelhető volt. Úgy tűnik, hogy a Zichy-birtokon a nagycsaládi gazdaság minőségileg eltérő üzemtípust jelentett a többi típusú gazdasághoz képest, amely elsősorban gazdasági okokra vezethető vissza.

185 183 Természetesen - az egyén és nem a családi gazdaság szempontjából - a nagycsalád nem mindig jelenthetett társadalmi-gazdasági előnyt, hiszen az egyéni elszegényedés elleplezésére is szolgálhatott, a zselléresedés helyett kínálhatott más alternatívát. 184 Andorka-Balázs-Kovács, 1984.197.; IIa, 1938.15. 185 A nagycsalád, de tulajdonképpen a nagycsaládi gazdálkodás oka is erősen vitatott. A válaszok igen sokrétűek. A zadrugáról írva E. A. Hammel az eddigi magyarázatokat ekként csoportosította: történeti, evolúciós, funkcionális, pszichológiai, gazdasági okok, az elmaradott fejlődés velejárója, a szlávok hajlama a békés együttműködésre, szemben a germán individualizmussal és agresszióval. Hammel a korábbi antropológiai kutatásokra hivatkozva utal arra, hogy a háztartások a Balkánon hasonlóak voltak az Európa más vidékein létezett összetett háztartásokhoz. Ám a nagycsaládot nem tartotta minőségileg eltérőnek a többi családtípushoz viszonyítva, hanem csak egy túlszaporodott családnak tekintette. (Hammel, 1972. 335., 337.) A magyar tudósok a nagycsaládi szervezeti formát egy evolúciós folyamatba helyezték. A nagycsaládot autochton magyar jelenségként kezelte László Gyula, s nyomában Dienes István. Régészeti kutatásaik alapján igazolni látták, hogy a honfoglaláskori magyar temetők szoros, kötött sorrendű temetkezési rendjében a család tagjai között szigorú rangsort tartó, patriarchális nagycsalád képe tűnik elénk. (Dienes, 1957. 28-29.) Szabó László ezekre a megállapításokra építve a nagycsaládot általánosnak 82