Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. f. Az uradalom családi gazdaságai

és irtásszántót, csak telki szántót pedig 2 családnál. Tehát 23 év múltán nem csupán a nagycsaládok száma fogyatkozott meg, hanem a kevésbé szoros gazdasági formák, valamint a közös gazdálkodás változatos típusai kerültek túlsúlyba, bár ezeknél a nagycsaládoknál a szántóföldek vagy azok egy része közös használatban maradt. A nagycsaládon belüli javak megosztása jele lehetett az átmenetiségnek, hiszen a nagycsaládot, a közös gazdálkodás szervezeti keretét nem szabad felbonthatatlannak, változástól mentesnek tartani. A nagycsalád a divényi uradalom területén is megszűnhetett elhalálozás vagy a közös megegyezésen, esetleg a nagycsaládból való kiutasításon alapuló felbomlás, azaz a „válakozás" révén. A nagycsalád felbomolhatott a természetes apának mint gazdának a halálával. Turopolyán 1736-ban Flaska János együtt élt és dolgozott harmincéves gyermekes fiával, Györggyel, de 23 év múltával Flaska György már egyedül gazdálkodott, s az apja nevével nem találkozhatunk más gazdaság élén vagy gazdaságban. Ugyancsak a nagycsaládi szervezet megszűnését eredményezte a közös gazdaságban élő testvérek halála is. Az 1736. évi összeírásban Lesten feltehetően két testvér, de legalábbis két azonos vezetéknevet viselő férfi, azaz Krajcsov György és a huszonöt éves János alkotott családjával nagycsaládot. Györgynek akkor volt egy tízéves György és egy tizennégy éves Mátyás nevű fia, míg Jánosnak egy hatéves Márton nevű gyermeke. A korábban osztatlan Krajcsov-gazdaság egyik részén 1759-ben az addigra felnőtté vált Mátyás, a másik részén pedig unokatestvére, Márton gazdálkodott. A közös gazdaság felbomolhatott akár még a testvérek életében is. A felsőludányi Rigó Györgyöt és az 1736-ban már gyermekes öccsét, a huszonnyolc esztendős Rigó Mátyást az 1759. évi összeírok külön gazdaságban találták, ez utóbbi jelenség volt a válakozás. A nagycsaládok körében megfigyelhető jelenségek eredményeképpen az 1736. évi 12% helyett 23 év elteltével már csupán 2%-kai képviselték magukat a gazdaságok körében a nagycsalád által vitt üzemek, ami miatt az ún. egygazdás gazdaságok aránya 86%-ról 95%-ra emelkedett az összes gazdaságok között a tárgyalt korszakban, mivel csak 1 százalékkal nőtt, azaz 3%-os lett az özvegyi gazdaságok részaránya. Mindenestre látható, hogy a nagyfokú változás a nagycsaládok esetében figyelhető meg. (1.10. táblázat) A gazdák jogállását tekintve elmondható, hogy az 1736-os összeírásban zsellérek tették ki az özvegy gazdaságfők 37%-át, s ez az arány jelentősen, 45%-ra emelkedett 1759-ig. Kisebb, 1%-os növekedést észlelhetünk az egygazdás üzemek esetében, jóllehet az ilyen paraszti gazdaság mindösszesen 25-26 %-ának az élén állt zsellér. A nagycsaládok esetében a zsellérek aránya jelentéktelen volt, az 1736. évi összeírásban 5%, a következő időpontban pedig még egy sem. Valamennyi gazdasági mutató a telkes jobbágyok kedvező, a zsellérek, különösen a hazátlan zsellérek^ kedvezőtlen körülményeire világítanak rá. Ha a mezőgazdaságon kívüli kereseti lehetőségeket nem vesszük figyelembe, akkor a zselléresedést elszegényedési folyamatnak is felfoghatjuk. Mindezek a jelenségek a nagycsaládok gazdasági erejének viszonylagos növekedésére, társadalmi tekintélyük emelkedésére utalnak. (1.11. táblázat) 80