Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. f. Az uradalom családi gazdaságai

nácsadó jogairól. A gazdának irányító, szervező feladata volt a paraszti üzemben, s nehéz fizikai munkát nem, esetleg ritkán végzett. A családon kívüli működése kiterjedt a család erkölcsi, jogi, gazdasági képviselésére, ami a belső fegyelem fenntartását is feltételezte. Ám a családtagok kettős felügyelet alatt álltak, egyrészt a gazda, másrészt a többi családtag gyakorolt ellenőrzést a termelőközösségben élők fölött. A háztartást a gazdasszony vitte, s ő irányította a többi asszony munkáját. A gazdasszony a gazda felesége vagy a legidősebb nő lehetett. A gazdán és a gazdasszonyon kívül a családtagok egyenrangúak voltak, csak az életkor, a nem és a menyecskék esetében az após házához kerülés sorrendje tett különbséget.

178 A XVIII. században is hasonló lehetett a helyzet, bár csak annyit tudunk biztosan, amit Bél Mátyás leírása közöl: „A nők segítenek a gazdasszonynak a házi munkában, ételt juttatnak a dolgozóknak, és serényen végzik a ház körüli gazdálkodásban előadódó feladatokat, javakorabeli, jó erőben lévő, mozgékony s lehetőleg erős lányok, asszonyok meg özvegyek ők... Ételük ugyanaz, mint a többi háznépé, együtt készítik a gazdasszonnyal, akitől állandóan függnek. Egyik ennivalót hoz az éléskamrából, a másik tüzet rak, a harmadik főz."

179 A közös javak, az együttes termelés és fogyasztás egyöntetű képének némileg ellentmond több megfigyelés is. Zimányi Vera a Rohonc-Szalónaki uradalom XVI-XVII. századi összeírásaiban azzal a jelenséggel találkozott, hogy a nagycsaládokban élők állatai „néha külön fel voltak tüntetve, néha azonban nem; esetleg rendelkeztek külön szőlővel vagy irtásfölddel, de lényegileg azonos gazdasági közösségben éltek a családfővel. "

180 Veress Éva a jobbágytelek és parasztgazdaság összefüggéseit kutatva Zemplén vármegye XVII. századi urbáriumaiban a következőkre bukkant: „az egy kenyéren élő jobbágyok jószágállománya gyakran külön van összeírva, nem mindig arányos eloszlásban." Az adatokból Veress arra a megállapításra jutott, hogy a „közös gazdálkodás formáinak már egykorú értelmezése is igen tág lehetett", s „az átmeneti együttélési formák variánsa''-iról beszélt a továbbiakban.

181 A divényi uradalom nagycsaládjainál a közös használatnak szintén több formájával találkozhatunk. Az 1736-os évi összeírásban a 175 nagycsalád 99%-ánál, míg 1759-ben 9 családnál, vagyis az akkori 33 nagycsalád 27%-ánál írtak a gazda nevéhez, azaz a „közösbe" minden földet és jószágot. Az 1759. esztendei összeírásban 6 nagycsalád esetében különböztették meg a nagycsaládba tartozó gyermekes férfiak az állatállományukat, 13 családnál a közös használat már csupán a földekre szorítkozott, további 3 nagycsaládnál vallottak be közös telki 178 Feltűnő, hogy a már említett XIX. századi leírások és a XX. század eleji néprajzi kutatások régiótól, nemzetiségtől függetlenül igen hasonló jellemzőkről számoltak be. A Nógrád vármegyei vagy ahhoz közeli területeket kutatók (például Pintér, 1995.; Pap, 1856.; Nagy, 1856.) XIX. századi leírásai egybecsengenek a XX. századi etnográfusok, különös tekintettel Morvay Judit 1981-ben megjelent, a közeli mátraalji gyűjtőmunkáinak eredményeivel. 179 Bél, 1984.183. 180 Zimányi, 1968. 57. isi Veress, 1966. 317. 79