Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. f. Az uradalom családi gazdaságai

Zsigmond özvegyének gazdaságában 17 éves fia örökölte a gazda posztját, az „apahelyettes" irányította a gazdaságot öccsei, sőt mindenki tiszteletétől övezve.

171 A Komárom megyei Mártson viszont az apa halála után özvegye vette át az irányítást, s csak az édesanyja halála után tarthatott igényt a gazdái tisztre a legidősebb fiú.

172 A XVIII. századi divényi uradalom területén a gazdaság feje elméletileg az özvegyasszony lehetett, de hogy az anya vagy az egyik fiú vezette gyakorlatilag a gazdaságot a szokásoknak megfelelően, azt teljes bizonyossággal talán sohasem fogjuk megtudni. Az özvegyi gazdasághoz képest „teljes", a nagycsalád egzotikumához hasonlítva, modern szemszögből nézve „normális" családszervezetűnek tekinthetjük az ún. egygazdás termelőüzemet. Ebbe a kategóriába sorolhatóak a gyermekes vagy gyermektelen felnőtt férfiből és családjából álló gazdasági egységek. Az egygazdás üzemről az életkori és a nemi munkamegosztáson kívül a gazdaságot irányító férfi patriarchális viszonyoknak megfelelő, fölérendelt szerepéről tudunk. A korabeli Európában ugyanis a családtagok pontosan körülhatárolt feladatokat végeztek a családban betöltött pozíciójuk, életkoruk és nemük szerint, így például a férfiak a mezőn dolgoztak, a nők pedig a háztartást vezették, az állatokat gondozták, művelték a kertet, értékesítették a többlettermést.

173 Reguly Antal a XIX. századi Nógrád megyében ugyanezzel a jelenséggel találkozott: „Nők fonnak, mosnak, főznek, kenderrel foglalkoznak, szénát takarítanak, kapálnak, ez a legnehezebb munka, melyre használtatnak."

174 Bél Mátyás a XVIII. században pedig a következőket tapasztalta: „A házastársak közti viszony tekintetében sajátos dolog Magyarországon, hogy a feleség engedelmes urának, a férj pedig apai szeretettel viseltetik asszonya iránt... Az ifjak vigyáznak a fölszerelésre, etetik a szárnyasokat, libát és bárányt legeltetnek, a felnőttek szántanák, kaszálnak, aratnak, csépelnek..."

175 A nagy családi gazdaság az egymással rokonsági kapcsolatban lévő emberek termelői közösségét jelentette. A XIX. század második felében készült írásokban visszatérő motívum, hogy a nagycsalád tagjai nem tudták, milyen rokoni szálak kötik őket össze.

176 Mindezzel ellentétben a divényi uradalom területén a legszorosabb rokonsági fok, vagyis az apa-fiú kapcsolat az 1736. évi forrásból világosan kitűnik 91 esetben, 13 nagycsaládban a családfő mellett dolgozott annak veje, egy ízben pedig két vőt is említettek. Egy-két kivételtől eltekintve a családfővel azonos vezetéknevű gyermekes férfi élt 63 ilyen családban, akiknek a neve mellett néha feltüntették, hogy a családfő fivérei. A fennmaradó nyolc gazdaságban vegyes összetételű nagycsaládokat jegyeztek le az összeírok, ahol a gazda gyermekes fia mellett a gazdával azonos vezetéknevű gyermekes férfi is dolgozott. A másik vizsgált évben, az 1759-es esztendőben a 33 nagycsalád között 171 Fél, 1944. 3. sz. 5. 172 Fél, 1944. 2. sz. 19. 173 Scott-Tüly, 1992.109. 1?

4 Selmeczi Kovács, 1975.17. 175 Bél, 1984.178. és 475. 176 A továbbiakban is elsősorban a következő írásokra gondolunk a XIX. századi megfigyelések megnevezés alatt: Pintér, 1995.19-21.; Pap, 1865. IX.; Nagy, 1856. 455. 77