Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint
ni szolgáltatásból pénzkötelezettség lett az egyre növekvő összegű megváltás miatt, mígnem a Mária Terézia-féle úrbérrendezés hatására az uradalom gazdái újból természetben adták földesuruknak a kilencedet. A tized esetében az úrbérrendezést végrehajtó Zichyek alatt eltérő szolgáltatás járt a telki állomány és az irtás terület után, ami a Balassa földesúr idején még nem volt szokásban, s amit majd a Mária Terézia elrendelte úrbérrendezést követően már nem alkalmazhattak. A korábban nagyobb természetbeni szolgáltatásra kötelezett irtások a század végén a telki állománnyal azonos megítélés alá kerültek. Mindössze Zichy I. Károly földesúr kért a telki állomány utáni tized címén pénzt, míg máskor nem törekedtek arra, hogy a kilencedhez hasonlóan a természetbeni kötelezettséget pénzzel váltsák meg. Az uradalom területén alkalmazott, a földesúrnak járó szolgáltatások rendszerében tehát az éles választóvonalat a Mária Terézia által elrendelt, az egész országra kiterjedő úrbérrendezés jelenthette. A robot, a dézsma és az ún. kisebb ajándékok esetében a szolgáltatásokat az egyes uradalmi településekre állapították meg a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig, azt követően pedig fejenként a telkes jobbágyokra, kisebb mértékben a házas zsellérekre terhelték. A pénzjáradék esetében is fordulatot hozott az állami szabályozás, hiszen a telkes jobbágyok addig telkeik után, azt követően viszont fejenként fizettek. A házas zsellérek Zichyek alatt fokozódó terhei is egységessé, ám általában nagyobbá váltak a századvégi úrbérrendezéssel. Az állami beavatkozás akadályozta a Zichy földesurak által korábban alkalmazott rugalmas járadékrendszer működését, amelynek során az egyes települések bizonyos típusú szolgáltatásának fokozása mellett más járadékokat csökkentettek. A földesúrnak járó szolgáltatások rendszerének változása hatással volt az uradalom gazdáinak jogállására, s a különféle jogálláshoz tartozó gazdaságok jellemzőire, bár ez a hatás nem lehetett kizárólagos, hiszen azt számos más, például demográfiai, gazdasági tényezők is alakíthatták. A földesúri érdek azt diktálta a Mária Terézia-féle szabályozásig, hogy a telki állomány növekedjék. Ez meg is történt a zárgondnokságig, hiszen 1686-1751 között az uradalom telkeinek száma megduplázódott az uradalomhoz fokozatosan visszacsatolt települések és a mezőgazdasági területek kiterjesztése révén. Az 1750-es esztendőkben csökkent a telekszám, ami talán a zárgondnokságnak is köszönhető volt, majd újra a korábbi növekedési folyamat vált jellemzővé. Az 1736-1759 közötti időszakban emelkedett az egységnyi telekhez tartozó mezőgazdasági területek nagysága, ami azt jelentette, hogy a kiterjedtebb földeken gazdálkodóknak kevesebb járadékot kellett fizetniük az általuk használt kisebb telekszám miatt. A Zichyek alatt a járadékalapban bekövetkezett változás nem a földesúrnak, hanem az uradalomhoz tartozó gazdák számára lehetett előnyösebb, amit a járadékemelés kompenzálhatott úgy, hogy az uradalom kasszájába mind nagyobbá váló bevételek kerültek a gazdáktól. Az állami beavatkozásig a telki állományon kívüli irtások, elhagyott telkek művelése igen vonzó lehetett a gazdáknak a kisebb terhek miatt. A zselléresedés kedvezőbb helyzetbe hozhatta azokat a gazdákat a zsellérek körében, akik 68
